Amiket nyáron ki kell próbálni...

Idén nagyon élem a nyarat, már május óta. Talán kilenc, vagy tíz éve volt utoljára, hogy ennyire intenzív legyen ez az évszak számomra. A kreatív megmozdulásaim kicsit parkoló pályára kerültek, de ami a programokat illeti, azokból nincs hiány. Minden hétvégére, és sokszor a hétköznapokra is jut valami, így a tavaly őszi listám alapján most hoztam egy nyárit. Augusztus van ugyan, de még mindig nem késő megtölteni ezt az évszakot élményekkel.

Vasárnapi gondolatok - Van egy hely...

Kicsit talán szentimentális lesz mindaz, ami most következik. Nevezzük élménybeszámolónak, de ennél azt hiszem jóval több. Csatoltam pár képet is, bár hozzám képest elég kevés fotó készült, mert egészen egyszerűen csak hagytam, hogy behálózzon a hely varázsa. Remélem a szavak is elegek lesznek.

Filmek, amiket meg kell zabálni

Nem vagyok valami nagyétkű, már szinte az összes ezzel kapcsolatos vicces megjegyzést hallottam. A mamám például kamaszkoromban gyakran közölte ebéd után: "Hát kislányom, ezért kár volt összekoszolni azt a tányért." Ettől függetlenül azért akadnak olyan filmek, amiktől még én is éhes leszek, mi több, kíváncsi egyes fogásokra. Sőt, igazából kifejezetten szeretem a kajálós sztorikat, mert inspiráló, mikor hobbijukba vagy szakmájukba szerelmes embereket látok, legyen az a főzés, a sütés vagy akár az evés.

Túlélők - Növények a panelban

Mikor szóba kerül, mindig félig bánkódva, félig szégyenkezve vallom meg, hogy nálam soha semmi nem marad életben. Egy percig sem tagadom, hogy bár imádom a növényeket, főleg ha még virágoznak is, mégsem tudok kellően gondoskodni róluk. Elfelejtek locsolni, fogalmam sincs, melyiküket hová tegyem, mikor ültessem át, mikor metszem meg, stb... Ennek ellenére viszont mégiscsak sikerült az utóbbi pár évben hosszú távú barátságot kötnöm néhány zölddel.

A teljesség igénye nélkül szeretném most bemutatni őket, és legfőképp annak reményében, hogy hamarosan az elképzeléseim szerint bővülni fog a számuk, valamint néhányan csoda csinos új kaspókat kapnak majd.

Fazekas szakkörös élményeim

Évek óta szemeztem az Apacuka ceramics workshopjaival. A tavalyi születésnapi bakancslistámba is belevettem ezt a tételt, hogy ösztönözzem magam, de végül egész máshogy valósult meg. Úgy hozta az élet, hogy az egyik barátnőm barátnőjéről kiderült, már ezer éve jár fazekas szakkörre, itt a városban. Gyorsan fellelkesített, és az időzítés is tökéletes volt, mert pár héttel a beiratkozás előtt álltunk. Így nyílt meg előttem az új világ, teli ötletekkel és lelkesedéssel léptem be a kapuján. Lessétek meg, mi lett belőle!