2014. március 16., vasárnap

Majdnem citromos keksz

Néha napján, mikor klassz receptre bukkanok, megjön a kedvem a sütéshez. Nem rég egy blogon futottam össze egy szimpatikus keksszel, és ez már csak azért is tetszett meg, mert vonzanak azok a sütemények, amik sokáig elállnak és így gyorsan kéznél vannak, hogy ha rágcsálnék valamit.

A receptet a Google fordító félrevezetésével, és egy kedves barátnőm segítségével igyekeztem lefordítani. Szóval ez az érdem nem az enyém. Elsőnek ITT olvastam róla, majd utána lestem meg a forrásoldalt, ITT, és egyből a kedvencek közé is tettem, ugyanis belelapozva a receptekbe csupa finomságot láttam... Na de a lényeg! Lefordítva citromos ráncos sütemény a neve, elég mókás... :)



Hozzávalók: 
½ csésze puha vaj 
1 csésze kristálycukor
½ teáskanál vanília aroma
1db egész tojás
1 teáskanál citromhéj
1 evőkanál friss citromlé
¼ teáskanál só
¼ teáskanál sütőpor
⅛ teáskanál szódabikarbóna
1½ csésze liszt
½ csésze porcukor 
 

Melegítsük elő a sütőt 170-180°C-ra, és tegyünk a tepsibe sütőpapírt. Egy tálban keverjük össze a vajat és a cukrot, míg puha nem lesz. Külön tálban verjük fel a tojást a vaníliával, valamit a citrom reszelt héjával és levével, majd ehhez öntsük hozzá a vajas-cukros krémet. Egy másik tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat is, kivéve a porcukrot. Végül öntsünk egy tálba mindent, az összeállt tésztából gyúrjunk gombócokat, és hempergessük meg tányérba szórt porcukorban. Az előmelegített sütőben 9-10 percig kell sütni, míg az alja bebarnul, és a teteje már matt.

Na és erre jutottam én...

Először is egy kisebb bögrével mértem csésze helyett, mert elképzelve másfél csésze liszt nagyon kevésnek tűnt, még ilyen kis arányú ízesítés mellett is. Lehet már itt elrontottam... Vaj helyett margarint használtam, és anyukám tanácsára addig kevertem, míg nagyjából el nem olvadt a cukor. A tojásos keverékből (közkívánatra) kihagytam a citromhéjat, és mikor már egyben volt a margarinossal, további másfél kanál citromlevet tettem bele, mert egyszerűen nem éreztem rajta azt a kellemes, savanykás ízt. Meg kell hagyni, itt elég szép volt, még sosem kevertem ilyen sokáig és türelmesen semmit.


Akkor jött a galiba, mikor a fincsi keveréket hozzáöntöttem a liszthez. Egyáltalán nem lett gyúrható, inkább csak egy ragacsos massza figyelt rám a tálból, ráadásul már önmagában is elég édes volt. Úgy döntöttem, nem növelem a liszt mennyiségét, hiszen a porcukorban hempergetéshez sem ragaszkodom, na meg akkor se fogok sírva fakadni, hogy ha nem szép szabályosak a kekszek. (Ha egyáltalán keksz lesz ebből valaha...)


Büszkén jelentem: Keksz lett, méghozzá kb 40 darab! A melegben szépen szétterültek, majd picit megrepedtek (valószínűleg eredetileg ezét "ráncos" a nevük), és a sütőpapírtól is könnyen elváltak. Viszont a sütési idő még előmelegített sütőben is inkább 15-20 perc volt. Elektromos sütőben érdemes a "légkeveréses" funkciót alkalmazni (tesóm ötlete), úgy tényleg csak 15 perc.


Mivel nem férek a bőrömbe, az utolsó adagba kevertem pár csokipasztillát.



A végeredmény nem lett rossz, bár inkább túl édes, mint hogy citromos lenne. Legközelebb bepróbálkozok a csészés méréssel, és talán kevesebb cukrot teszek majd bele. Más tekintetben viszont nem ütköztek ki a rossz arányok, ugyanis a kekszek szépen elterültek, ám nem folytak szét. A nagyobb darabok belül puhábbak, és egyáltalán nem nehéz a tésztája, szóval a sütőpor-szódabikarbóna arány megfelelőnek bizonyult.

Tanulság: A receptet inkább pontosan követni kellene, mint irányadónak tekinteni. Makacs vagyok és önfejű, nincs mit tenni! : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése