2014. augusztus 31., vasárnap

Most jó - Zsebkendőt elő!

Ma egy sírós történetet hoztam. Szeretem a valóságos, szomorú filmeket, amik nem félnek a szemünk elé tárni, hogy bizony az élet ilyen kegyetlen, nem csak mese habbal és boldog véggel...

Most jó (2012)
Tessa tizenhét éves lázadó kamasz, ám kicsit máshogy, mint azt megszokhattuk. Leukémiás, de már feladta, nem érdekli a betegség, se az emberek és a szerettei véleménye, csak élni akar, amíg lehet. Kihasználni az időt, ami hátra maradt, megélni mindazt, amit még nem tapasztalt. Flegma és érdektelen mindenki iránt, aki nem nézi jó szemmel az őrült bakancslistáját. Így történik meg, hogy egyszer csak szerelembe esik...

Most jön az, hogy kattintson az X-re, aki nem látta. Spoileresen folytatom a "tovább" mögött!

Kicsit idilli a mese, de életszaga van. Előbbi Adamnek köszönhető, utóbbiról a család gondoskodik. Az alapsztori nem újdonság, valaki haldoklik, szerelmes lesz, majd mindenképp elbúcsúznak. Viszont ahogy mindez lepereg a szemünk előtt...

Tessa apja mindig ott akar lenni. Segíteni, kontrollálni, biztatni. Ő az egyetlen, aki minden áron el akarja érni, hogy lánya meggyógyuljon, lehetetlennek érzi, hogy elveszítse őt. Úgy tesz, mint ha valóban sokat számítana, hogy ha Tessa lop a boltból, vagy füvezik, esetleg lefekszik egy idegennel. Őt viseli meg leginkább a végstádium is, főleg mert mindvégig hitt benne, hogy lehet máshogy is. Anyja eleinte nem sűrűn van jelen, sőt nekem úgy jött le, mint ha a betegség is rásegített volna arra, hogy elváljanak. A nő képtelen kezelni a helyzetet, érdektelennek tűnik, de inkább csak zavart, mint ha el akarná taszítani annak a lehetőségét, hogy elveszíti lányát. Tessa öccse még javában gyerek, valószínűleg senki se magyarázta el neki, mi is fog történni, talán meg se értené, ezért akadnak szívfájdítóan durva beszólásai. Leginkább ettől hihető, ugyanis a legtöbb filmben ilyen helyzetekben a gyerekek hirtelen "felnőnek", megértik, elfogadják a rosszat, és megható dolgokat mondanak, holott a valóságban nem biztos, hogy így reagálnának, főleg ha senki se ül le beszélgetni velük, mi is történik valójában.

Adam, a szomszéd srác úgy van jelen mindvégig, ahogy szerintem a valóságban sokan képtelenek lennének. Ő az egyetlen, aki betegen ismerte meg a lányt. Megható, amit tesz, ahogy szereti őt, de szerintem nincs ilyen ember a Földön, aki képes lenne végignézni egy olyan ember haláltusáját, akit meg se ismerhetett. Pár hónap együttlét, és képes fogni a kezét, miközben Tessa örökre elalszik. Túl tökéletes... Belegondolva, borzalmas lehet neki túllépni. Nem mondom, hogy a családnak, vagy a legjobb barátnőnek nem, de neki különösen. Hiszen egy olyan emberhez kezdett el kötődni, akit már az elején tudta, hogy el fog veszíteni. Nehéz lehet feldolgozni, kevesen tennék ki magukat ekkora fájdalomnak szándékosan.

Az utolsó 20 perc, Tessa végső napjai tömény bőgés kíséretében pörögtek le a szemem előtt. Meghatóan lett összevágva, és különösen tetszik, hogy mielőtt meghal, azokról a pillanatokról álmodik, amiket nem élhet majd meg. Egészséges, nevet, önfeledten szeret és a karjában tartja legjobb barátnője kisbabáját. A valóságban azonban nem éli meg a kicsi születését... Szomorú, de így hihető.

Ki látta már? Mit gondoltok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése