2014. szeptember 7., vasárnap

Zene a csendes estékre

A zenei ízlésem igen széles, nagyon sok műfajban találok magamnak kedvenceket. Első sorban sosem az előadó vagy a címkék vonzanak, hanem maga a zene, a dallam, a szöveg, vagy a mondandó. A kedvenceimbe első hallásra szerettem bele és agyonhallgattam már őket, pedig nagyon sok van, folyton nő és változik a lista...

Kiemelkedőt nem tudnék választani, viszont meg tudom őket szép sorjában mutatni. Furcsa módon az elmúlt évben teljesen véletlenül kezdtem el brit énekeseket és zenészeket hallgatni. Nem állt kifejezetten szándékomban, de a saját alap hangulatukon kívül az előadok összességében is elárulják picit, hogy nem amerikaiak. Lágyabb, elgondolkodtatóbb, kedvesebb, szomorkásabb, ezek a szavak jutnak eszembe. Nem tudom elmagyarázni, leginkább olyan, mint mikor nézni kezd az ember egy (szinkronos) filmet, és már az első pár kocka után (ha nem is hall neveket), tudja, hogy az brit, francia vagy német.

Sok-sok zene tetszik ezektől az előadóktól, ezért egyesével fogom majd megmutatni őket. Elsőnek egy énekes és dalszövegíró, Ed Sheeran számaiból állítottam össze egy listát. Még közel sem hallottam minden zenéjét, de alapvetően barátságosnak és megnyugtatónak találom az énekhangját. A szomorkásabb dalai jobban tetszenek, és biztosan találok majd még más kedvenceket is tőle. Főként csendes estéken, elalvás előtt, írás, olvasás, rajzolás közben szoktam hallgatni.

Give Me Love
Ez volt az első. Szomorú, szerelmes, "hiányzol" dal. A hozzá készült klipnek is van egy keserédes története. A főszereplő lány egy napon ráébred angyal mivoltára, akinek az a hivatása, hogy másoknak segítsen szerelembe esni. Eleinte végzi a dolgát, de egy idő után már csak dühében lövöldözi a nyilakat, mert amíg az áldozatai rendre boldog szerelembe esnek egymás iránt, addig neki nem jut semmi. A vége persze tragikus, ami már az elején is sejthető, ugyanis az angyallány annyira vágyik az érzésre, hogy saját magát is ledöfi egy nyíllal, ami halálos sebet ejt a szívén. Nagyon sokat hallgattam, mikor rátaláltam, mostanában is szívesen veszem elő, és a videót is rengetegszer láttam már. A hangulata ellenére se szomorít el igazán, inkább csak megnyugtat.

The A Team
A második szám szintén nem egy vidám dal, és a történet is egy drogfüggő lányról szól, szóval ez sem az a kategória, ami felvidít, viszont mégsem tör le igazán, mert a szöveg ellenére a zene maga kedvesnek tűnik. Kicsit olyan, mint ha ez az ember minden történetet egy sokat megélt nagypapa nyugalmával tudna elmesélni. Nincsenek tomboló érzelmek, csak szavak és dallamok. A klip története szerint, és lényegében a dal is valami hasonlóról mesél, egy fiatal lány kétes életet élve szerzi meg a pénzt a vágyott szerre, és végül túladagolja magát.

Lego House
A listámban ez lesz az egyetlen pozitív dal, ami nem csak kedvesnek hangzik, valóban az. Kicsit furcsa, de lényegében vidám hangulatot ad vissza, jó kedvem lesz tőle. Egy fajta "gyere ide, vigyázok rád" érzést ad vissza.
A klip már egészen mást mutat. A Harry Potter filmekből ismert Rupert Grint tökéletesen alakítja a megszállott rajongót, aki nem csak hogy imádja Edet, egy idő után a helyére is képzeli magát, amibe szépen lassan beleőrül.

Small Bump
Ismét egy kedves dal, legalábbis annak látszatát kelti, viszont elképesztően szomorú a szöveg. Egy meg nem született babáról szól, eszméletlen aranyos sorokkal, és a hangzása is annyira bájosan szomorkás, hogy nem tudom nem szeretni. A klipet látva persze egyből érződik a hangulat. Végig egy kórházban vagyunk, ahogy zajlik az élet, miközben egy másikat gyászolnak.

Drunk
Bolondos, őszinte, nem épp egy pozitív példa, de tetszik a hangzása. A klip vicces és egyszerűen idióta, de ilyenek is kellenek. Ed a főszereplő, a barátnője elhagyja, és ezért minden áldott nap leissza magát a macskájával, aki természetesen emberien viselkedik. Egy "bekattantam" táblát is akaszthatnánk a klip főszereplőjének a nyakába... Ha a zene bekerül a lejátszási listámba, akkor jó meghallgatni, viszont kivételesen nem való elrévedős, merengős, alkotós estékre, mert ahhoz túl idétlen.

I See Fire
Az utolsót nem rég hallottam és egyből megtetszett, még ha a szöveg kifejezetten a The Hobbit című filmhez is íródott, úgy gondolom. Magát a filmet nem láttam, nem is igazán érdekel, de ez a zene belemászott a fülembe. Misztikus, varázslatos a hangulata. Megnyugtat, ahogy az előzőek valamennyien.



Nektek van kedvenc zenétek Ed Sheerantól?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése