2015. június 7., vasárnap

Húszezer éjszaka - Borító alapján

Van pár kihívást jelentő tétel a listán, és én azt is közéjük sorolnám, hogy elolvassak egy olyan könyvet, amit csupán kizárólag a borítója alapján ítélek meg. Mégis sikerült! Elsőnek boltban láttam, és megtetszett, de mivel konkrét céllal mentem be, és féltem, hogy elcsábulok, nem néztem meg közelebbről. Aztán a könyvtárban, mikor a szép kis listámról csak egy könyvet sikerült levadásznom, véletlen nézelődés során akadt meg a szemem ezen, és akkor már úgy gondoltam, ennek így kell lennie. Már csak a buszon olvastam el a tartalmát, és az első fejezetet, ami olyan szókimondóan, leplezetlenül őszinte volt, hogy gondoltam jó is lehet...

Húszezer éjszaka (D. Tóth Kriszta)
Helga elmúlt 40, férjezett, két gyermeke van, sikeres vállalkozást vezet, mégsem érzi jól magát a bőrében. Megismerhetjük a múltját, a jelenét, és a legmélyebb érzéseit, miközben mérlegeli életét, és azon gyötri magát, vajon elég-e a boldogsághoz ugyanazon ember mellett leélni az életét...

Az írónő stílusa tetszett, és erről mindent elmond, hogy listára vettem az első könyvét, a Jöttem, hadd lássalak címűt. Örültem, hogy szókimondó, nem finomkodik, nem takargat. Őszintén kimondásra kerülnek a gondolatok, még ha azok kicsit felháborítóak, gonoszak vagy durvák is. Az viszont már sok volt, hogy úton-útfélen márkákba és státusszimbólumokba ütköztem, mint ha ezek nélkül nem lenne egyértelmű, hogy itt mindenki kő gazdag...


A tovább mögött spoileresen folytatom!


Először röviden, bevezetésképp:
Nem tartom valószínűnek, hogy bármely hétköznapi nő így tudna kínlódni, ha olyan élete, teste és családja lenne, mint Szomjas Helgának. Persze önző világunkban mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de neki tényleg mindene megvan, amiről egy nő csak álmodhat! Egy hűséges, megértő és szerető férj, aki apának sem utolsó, még ha nem is gondolatolvasó, vagy szenvedélyes szerető, de tűri, hogy hajnalig iszogasson a barátnőivel egy elit klubban, majd másnapossága miatt kivonja magát a hétvégére tervezett családi programból. Két csodálatos, egészséges kislány, akik abból a kevésből, amit láttam belőlük, szinte tökéletesek. Egy mesés otthonban él, pont amilyet szeretett volna, meglehetősen jó körülmények között. Saját vállalkozását vezeti, ami mellett megteheti, hogy kb a semmin kiborulva kivonja magát a napi munkából. Még ha torz tükörben is látja magát - mint egyébként a legtöbb nő -, akkor is határozottan a vonó negyvenesek táborát erősíti, hiszen nem hízott el a terhességei miatt, és van ideje, na meg persze pénze is, hogy karban tartsa a testét. Értem én, nem vagyunk egyformák, és hiányzik a fiatalsága, de egy valamit nem tud Szomjas Helga, és ha léteznek ilyen nők, akkor azt vele együtt mindnek meg kellene tanulni: Élj a jelenben anyukám, és élvezd azt, ami jutott! Főleg azért, mert neked mindenből jócskán van, ami élvezhető és értékelhető egy életben!

Lássuk a történetet bővebben:
Furcsa módon, mindenki nagyon sajnálja és megérti Helgát azért, mert kielégítetlen, egyhangú a szexuális élete - ami nem mellesleg még csoda, hogy létezik ennyi évnyi házasság és két gyerek után - és az amúgy minden más tekintetben tökéletes férje  - mint ahogy a pasik általában - nem gondolatolvasó. Pedig szerintem nem sok sajnálni való van ebben a nőben. Érthetőek a belső harcai, de lényegében tehetetlenül áll a problémái előtt.

Tudom, tudom, huszonnégy évesen, gyermektelenül, egy négy és fél éves kapcsolattal a hátam mögött mit tudhatok én? Nem mondom, hogy sokat, de ha én is ott ültem volna a barátnői között, mikor felvetette, hogy ő bizony megcsalta a tökéletes férjét, aki a könyvet átölelő néhány hétben mindig levette a gyerekei terhét a válláról, mert anyu éppen másnapos, vagy anyunak a barátnői fontosak..., igencsak beolvastam volna neki. Nagyjából így:

"- Ha nem csak mindig szuggerálnád Tomit, hogy nézzen rád, vegye észre, kérdezze meg, adjon egy csókot, hanem kérnéd, vagy tovább megyek, talán elé állnál és te cselekednél, akkor talán változna valami. Még ha nem is lelkizős, akkor is el lehet neki mondani, hogy vágysz valami másra, és mondjuk a lopott órák helyett, amit egy izgalmas idegennel töltesz kétségek között, inkább vele indulhatnál izgalmas hétvégére akárhova, hogy újra felfedezzétek egymást. Elvégre megtehetitek! Nem?"

Ehelyett a barátnők megértően mosolyognak, sőt még alá is támasztják a hibáját, miszerint ez teljesen jogos, érthető, és helyénvaló! Sőt, - és ez akasztott ki a legjobban, - még Anna is mellette áll ebben az őrültségben, aki épp frissen szakított a férjével, miután az hosszú éveken át egy alternatív családot is eltartott a felesége háta mögött. Egy megcsalt barátnő nem így áll egy megcsaláshoz! Egyszerűen túl tökéletes ez a világ, hiányzik a kontraszt, az igazi konfliktus. Itt egy halom álszent, tökéletes életet élő nő, akik önmaguk is tökéletesek, mert sosem ítélkeznek és mélységesen megértőek nagy baromságokban is, pedig elvileg marhára nem egyformák, tök más a világnézetük, és jellemüket tekintve is feltűnően különbözőek.

Halkan jegyzem meg, hogy ebben a csilli-villi világban mindenki lepasszolhatja a gyerekeit, hogy utána a nagyira bízza a munkát, és a barátnőivel reggelizhessen a teraszon, akik szintén lepasszolták a családot aznapra... Gratulálok nektek lányok! Tényleg!

Csak akkor nyugodtam meg kissé, mikor nyugtázhattam, hogy legalább Panni őszinte, de ő is csak a második alkalommal, egyébként pszichiáterként lépett fel abban a kérdésben, kell-e folytatni egy olyan kapcsolatot, amit egy a férjétől való eltávolodás "következményének" csúfolhatunk. De legalább kimondja, hogy Helga mindenki másban keresi a hibát és a megoldást, csak épp magában nem

Magyarul ez a könyv mondva csinált gondokra épül. Egy olyan nőről szól, aki csak hisztizik az elmúlt húsz év és a megpihent házassága felett. Már az elején gyanús, mikor egy ügyfele meggondolatlan lépése, egy kínzóan utálatos pilates óra és a barátnője életét érintő rossz hír miatt úgy kiakad, hogy aznap már nem képes dolgozni menni. Közben az ő életében minden oké! Aztán jön egy pasas, Dobner Richard, aki új, aki vonzó, aki nőként kezeli, hiszen be akarja cserkészni. És ő hagyja! Gyűlöli magát érte, de hagyja, és ez, meg végül egy családi titok kell ahhoz, hogy végre ráébredjen, az ő életében tényleg minden a legnagyobb rendben. De akkor már hibázott, és azért kíváncsi lennék, hogyan cipeli azt a terhet, hogy végül is csak megcsalta a férjét. Bár ez mai laza világunkban, és főleg az ő felszínes köreiben minden bizonnyal a világon semmit sem jelent, hiszen a végégre haza talált...

Zárásként még annyit tennék hozzá, hogy a sok dráma és hiszti között, hogy már nincs tűz, Tomi egy ízben szenvedélyesen megcsókolja a feleségét, melyre a reakció elég gyenge, pedig kezdetnek azért ez is jó lenne kapcsolatuk jobb irányba tereléséhez. Másodszor pedig azon nyavalyog, hogy Tomi sosem mondja: szeretlek. Aztán kimondja mégis. És mi rá a válasz? "Kösz. Én is." Akkor hát! Miről is beszélünk?

Kicsit felbosszantott a könyv, de örülök neki, mert ilyen is kell!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése