2015. július 26., vasárnap

Ezeket is elolvastam...

Ezúttal hat újabb könyvet hoztam, amiket mostanában olvastam el. Viszonylag röviden, kis bevezetéssel, majd néhol kicsit, néhol nagyon spoileres véleménnyel. Ezekkel együtt 18 pontot pipáltam már ki a kihívásban, vagyis összesen 20 könyvet olvastam el. Ha azt veszem figyelembe, hogy kb egy könyvet végzek ki egy hét alat, akkor nagyon le vagyok maradva, főleg mert A tetovált lányon egy hónapig ültem. Azért nem adom fel, hátha pár ponton sikerül olyan hamar túllépnem, mint például a születésem évében íródotton...


Most viszont íme az elmúlt hetek (hónapok) 6 könyve, a tovább mögött:

Ikrek (Saskia Sarginson)
Isolte és Viola gyerekkorukban elválaszthatatlanok voltak. Felnőtt életük azonban más vizekre, egészen távol sodorta őket egymástól. Míg Isolte sikeres újságíró lett, Viola táplálkozási zavarral és mély boldogtalansággal küzd. Az ikrek múltja sok mesét, különleges kalandot, de nagy tragédiákat is rejt, ami mind-mind beárnyékolja a jelent. 

Ha három szóval kellene jellemezni csupán: érdekes, szomorú és tragikus.

Szeretem az olyan könyveket, amik óvatosan haladva vezetnek be a titokba, hogyan is jutottak a szereplők oda, olyan körülmények közé, ahol épp a történet kezdetekor vannak. Ez pontosan ilyen, ráadásul egy olyan különleges kapcsolatit is boncolgat, milyen is ikernek lenni, ami számomra szintúgy érdekes téma. Isolte és Viola szemén keresztül ez inkább tűnik harcnak, mint mókának, hiszen ők nem csak szimplán magukkal, egymással szemben is hadban állnak. Számukra egyértelmű, hogy nem egyformák, mások mégis úgy kezelik őket, és a kapocs is hiába különleges, néha csak kolonc a nyakukon az élő tükörkép. Ennél persze sokkal mélyen szántóbb, és egészen más gyökerű problémákat is feldolgoz a könyv, mint például a lányok édesanyjának halálát, annak legfőbb okát, és hogy ezek az események hogyan hatottak ki az életükre. Viola miért lett bulimiás, és Isolte miért nem képes még egy szép karrier és ígéretes párkapcsolat mellett sem boldog lenni. Kifejezetten tetszett, ahogy ugráltunk a két lány, valamint a múlt és a jelen között. Viola mindent maga mesélt, főként a gyerekkort, a múltat, míg Isote életét kívülállóként szemlélhettem a jelenben, de mégis mindkettejük szemszögét, múltját és jelenét is kellő mélységgel megismerhettem. Egyedül a végével nem vagyok kibékülve. Felcsillant a remény szikrája, hogy a sok tragédia és borzalom után végre vár rájuk valami szép is, de mikor eljutottam a felfedezéshez, a megoldáshoz, kétségek között ért véget a könyv. Egy tragédia előszele árnyékolta be a befejezést, és bár nincs leírva - ami bosszant -, sajnos el tudom képzelni, mi minden szörnyűség történhetett annak érdekében, hogy Viola ne lehessen boldog, és Isolte-ot még több bűntudat gyötörje hátralévő életében.

A hóleány (Eowyn Ivey)
Mabel és Jack Alaszkába költözik, hogy új életet kezdjenek telepesként, békés magányban, ha már a gyermekáldás örömét elvette tőlük a sors. Mikor leesik az első hó, játékból hógyermeket építenek, ám az másnap reggelre eltűnik a rajta hagyott ruhákkal együtt, és csak pár lábnyom marad utána a hóban. Hamarosan azonban feltűnik a környékükön egy félénk, de annál kíváncsibb kislány, Faina, aki végre boldogságot hoz az idősödő házaspárnak.

Mikor felvettem a listámra ezt a könyvet, a varázslatos pont mellé írtam be, mert azt gondoltam, tényleg az lesz. Mikor elkezdtem, egész más volt a hangulata, mint az eddigi könyveknek. Az első oldalak után még az is eszembe jutott, hogy félreteszem inkább télire, mert majdhogynem fáztam, miközben olvastam... Izgatottan vártam, mikor érkezünk el ahhoz a részhez, ahol a hóból gyermek lesz. Aztán csalódtam kicsit. A könyv remekül meg van írva, a történet szépen ki van találva, és az is különleges benne, hogy a modern kortól távoli húszas évekbe, ráadásul pont Alaszkába helyezte az írónő, de valahogy mégsem olyan mesebeli, mint képzeltem. Fejezetről-fejezetre csapongunk a csoda és a valóság között. Faina elég különös teremtés, és ha engem kérdeznek, én inkább Esther, a nagyszájú barátnő, mint sem Mabel, a finom lelkű asszony véleményét osztom. Nem különleges, inkább csak furcsa. Eleinte azt gondoltam, talán azért van máshogy szerkesztve a párbeszéd, mikor Fainával társalognak, mert a végére hallucinációnak, vagy valami más csodának kerekedik ki a jelenléte, de nem. Faina is felnő, szerelembe esik, megházasodik, gyereket szül... majd elolvad. Pontosabban egész egyszerűen eltűnik, csak úgy, mint ha elpárolgott volna, és ez rettentően felbosszantott. Semmi ok, semmi magyarázat! Ahhoz képest, hogy eleinte a kályha mellett úgy izzadt, mint ha olvadna, majd mégis túlélt egy nyarat az erdőben, végül a tél közepén párolog el a semmibe? Vártam volna valami magyarázatot, mert így nem olyan mesebeli, inkább csak érthetetlen. Ha nem szül gyereket, csak szerelembe esik, és a nyár közepén tűnik el, akkor elfogadtam volna annak, aminek talán a történet is szánta, de így nem. Így emberivé lett, és kérdéseket hagyott maga után. A hangulat tetszett, a végkifejlet nem. Pedig annyira szerettem volna varázslatosnak látni...

Szellemekkel Suttogó - A bosszú (Dorana Durgin)
Egy férfit megöltek, történetesen pont azon a napon, mikor búcsút intett rossz életének, egy fényesebb jövő reményében. Bosszúra szomjas szellemként tér vissza, és üldözőbe veszi azt a férfit, akit gyilkosának gondol. Melinda Gordon, a szellemekkel suttogó nem is sejti, mekkora bajba sodorja magát azzal, hogy közbeavatkozik...

Ismerem a sorozatot, de csak néhány rész láttam belőle, a könyvről egyáltalán nem tudtam, véletlen vettem a kezembe. Mivel az alapján íródott, és nem fordítva, így engedtem magamnak, hogy Melinda a fejemben a magyar hangján szólaljon meg, és a szereplő pedig Jennifer Love Hewit alakját vegye fel. A történet érdekes volt, izgalmas, és bár tudtam, hogy a végére úgyis megoldódik, érdekelt, hogyan. Tetszett, hogy a fő szál mellett más szellemek is jelen voltak, némelyek szorosan kapcsolódtak a megoldáshoz, mások szintén a sorukra vártak, és páran csak színesítették az eseményeket. Bár ez nem a könyv sajátja, de azért említésre méltó az egyensúly is a suttogó életében. Ha már zavarosak a hétköznapok a képessége miatt, jár neki egy olyan tökéletes, megértő férj, akivel sosem ér véget a nászút. Kedvet kaptam tőle a sorozathoz!

Modern boszorkány (Debora Geary)
Jamie és Nell programozózseni boszorkánytestvérek, akik megalkotnak egy olyan chat felületet, ami bevonzza, és a csevegőszobába irányítja az épp online lévő boszorkányokat. Így keveredik ide Lauren, a kiváló ingatlanügynök, és meglepetésére szembesítik vele, hogy bár az elmúlt 28 évben fogalma sem volt róla, ő bizony boszorkány.

Nem volt listán ez a könyv se, és igazából a varázslatos ponthoz valami olyat szerettem volna, ami rám van varázslatos hatással, de be kellett érnem a boszorkányokkal. Duzzogva... Na jó nem, imádom a boszorkányokat! Ez a könyv is tetszett, csak talán kicsit túl tudományos volt. Persze szükségét éreztem annak, hogy mélyebben megismerjük, hogyan is működik ez a világ, de mégis időnként belezavarodtam a képességekbe... Furcsa mód, a modernsége nem zavart, mert bár a technika is komoly szerepet játszott, jelen voltak a régi jó hagyományok és eszközök is, mint a gyógyfüvek, meg a kristályok. A szereplőket megszerettem, a történet is vezetett valahová. Nincs benne műbalhé, se komoly konfliktus, ez csak egy modern mese a gonosz mostoha nélkül. Ezt még így összességében elfogadtam. De a vége túlságosan is negédesre sikeredett... Mivel ez egy sorozat induló kötete, még tanakodom rajta, hogy folytatom-e, ha itthon is megjelennek az újabbak, de mivel azok már más boszorkákról fognak szólni, elgondolkodom a dolgon.

Hozzá kell még tennem, hogy a borító nagyon tetszik! Ilyen szempontból polcra kívánkozó darab!

A tetovált lány (Stieg Larsson)
Megnéztem a filmet, bár kétszer futottam neki, mert az első 5 perc után rájöttem, hogy ehhez hangulat kell, így elraktam más időkre. Nagyon tetszett, de nem vettem listára a könyvet. Aztán a könyvtárban ott hevert az ajánlatok között, az asztalon, és mikor belelapoztam, rájöttem, hogy ennél jobbat biztosan nem találok a "több mint 500 oldal" kategóriára. Nem bántam meg, de nagyon nehezen rágtam át magam rajta, részben mert hosszú, részletes, és kevés időm jutott az olvasásra az elmúlt hónapban.

A több szálon futó események és a teljesen valóságosnak ható történések eléggé lekötöttek, igazán mélyen belesüppedtem az események mocsarába, bár kb csak az első 150 oldal után indult be igazán a történet. A sztori, főleg a Harriet Vanger szál, nagyon érdekes, többrétű történet, már a filmben is annak a végkimenetele érdekelt a legjobban. Mikor a könyvben elérkeztem a megoldáshoz, Harriet újra felöltötte eredeti arcát, bevallom, kicsit darálni kezdtem, hogy a végére érjek. Nem azért, mert nem érdekelt a Millenium, Lisbeth vagy Mikael további sorsa, csupán nekem a központi kérdés mindvégig a Vanger-titok volt. Persze az epilógus nélkül hiányosnak éreztem volna a végét. Összességében tehát érdekes, mély, sokatmondó és hiteles volt, ha végzek a kihívással, akkor lehet folytatom a többi könyvvel.

Vámpírnaplók I. - Ébredés (Lisa Jane Smith)
Újabb iskolaév kezdődik Elena Gilbert, a szőke és csodálatos bálkirálynő életében. A világ körülötte forog, a fiúk őt imádják, a lányok őt akarják utánozni, és ki más vethetne szemet és tarthatna igényt a titokzatos Stefan Salvatore-ra, mint ő?

Kiskamasz koromban faltam volna ezt a sorozatot. '91-ben íródott, akkor születtem, pont ezért választottam. Mindössze kétszáz oldalnyi tinidráma egy kis borzongással. Egyszerű, nem túl kitekert karakterek és sztori. Bevallom, kevés volt. Mire elérkeztünk volna az izgalmas részhez, véget is ért. Kétség sem fér hozzá, hogy a többi kötet is ilyen, ezért nem érzek késztetést a folytatásra. A sorozat miatt szavaztam neki bizalmat, mert az tetszett - legalábbis az első 2-3 évad - de kivételesen kénytelen vagyok azt mondani, hogy az adoptáció sokkal összetettebb és tartalmasabb, mint ez. Műdráma, túljátszott szerepek és túlcsorduló érzelmek. Ennyi jött át a történetből, de lehet csak azért, mert már nem vagyok 14...

Jelenleg Az órákat olvasom, és nálam van még a Cseresznyepiros nyár. Ritka alkalmak egyike, hogy majdnem minden könyvet sikerült kihozni a könyvtárból, ami a listámon szerepelt...

2 megjegyzés:

  1. Ez a blog az utóbbi időben nagyon gagyivá vált. A neve becsapós -Kreatívkodásaim blogja- miközben könyv- és filmleírások vannak rajta, néha pár virágfotó, aminek megint SEMMI köze a kreativitáshoz. Úgy érzem, ezek a bejegyzések más célt nem szolgálnak, mint a blog szerkesztője lelkét megnyugtassák: nem halt meg a blog, néha van új tartalom.
    Kár volt a blogért, tetszettek a korábbi kreatív próbálkozások. A film-, könyv- és kirándulásélmények nem.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ne haragudj, de ez a személyes blogom, tehát azt osztok meg rajta, ami tetszik, meg persze amire időm van. Mostanában a kreatívkodásra nem sok volt, de attól még vannak témák, amikről szívesen írok, és nem fogok csak azért létrehozni egy új blogot, mert a könyvek is fontos szerepet játszanak az életemben, vagy mert szeretek minden szépet lefotózni. Van akit érdekel, van akit nem. :)

    VálaszTörlés