2015. augusztus 17., hétfő

Házi lekvár - made with ♥

Tavaly próbálkoztam elsőnek lekvárral, pár üveg almát tettem el, és végül elhatároztam, hogy ha újra eljön a tavasz, akkor bővítem a házi finomságok választékát. Anyukámé is nagyon finom, de amiben a saját kezem munkája van, az mégis csak más... :) Nem mellesleg a címkéket is én terveztem hozzá!


Valami olyat szerettem volna, ami nem túl bonyolult, de mégis csak egyedi, aranyos és legfőképpen újrahasznosítható, tehát öntapadósban semmiképp se gondolkodtam. Így jött a karton ötlete, a rajzolt gyümölcsök, és végül a zsákvászon, hogy mutasson is valahogy a címke. Már csak a dátum volt kérdéses, de végül úgy döntöttem, az külön címkére kerüljön, így a nagyot bármikor újra tudom használni, csak újabb dátumok kellenek majd hozzá.


Fél méter zsákvásznat vettem, és 14x14 cm-es darabokra szabdaltam. Összesen 14 kisebb méretű üvegre kellett, hogy jusson, így még maradt is ki. A vásznat egyébként nagyon könnyű pontosan vágni, elég csak kiszemelni egy szálat, és annak mentén szétvágni az anyagot, így egy esetleges foszlásnál is könnyebb kiegyengetni a szélét. Gondolkodtam, hogy elszegem, de végül - varrógép hiányában - arra jutottam, így is nagyon jó lesz, annyira nem teszem ki durva használatnak, hogy szanaszét essen...


A címkék felkötözéséhez kenderzsineget használtam, amit 60 cm-es darabokra vagdostam fel. Ez kényelmesen átérte az üveg száját kétszer, és még egy csinos masnira is futotta belőle. Egyébként a vásznam szálai olyan vastagok voltak, hogy akár a kifoszlott hosszabb szálakkal is felkötözhettem volna a címkéket.


Fogtam a méretre vágott vásznat, ráfeszítettem az üveg tetejére, majd ráhúztam egy befőttes gumit, hogy a helyén maradjon. Ilyenkor kicsit még lehet rajta igazítani, ha nem pontosan oszlik el az anyag.


Ezt követően körbetekertem a zsineget, majd mielőtt összecsomóztam, felfűztem a dátumcímkét.


A továbbiak előtt le is lehet venni a befőttes gumit, már semmi szükség rá.


A lekvárcímkét felfűztem a zsineg mindkét végére, majd a csomót áthúztam a lyukon, hogy a karton fixen megmaradjon a helyén. Így sokkal könnyebb masnit kötni, és nem szükséges újabb csomót sem kötni, hogy fixen maradjon a címke.


Tá-dá! Nem egy nagy mutatvány, de szerintem aranyosak lettek. Sajnálom, hogy a szekrénybe kell rejtenem őket...


Egyelőre szamóca, meggy és málna sorakozik a polcon, a barack idén kimaradt. Ősszel viszont újra teszek el almát, és gondolkodom a körtén, vagy az alma-körte kombináción is.





Raktatok el idén lekvárt? Milyen címke van rajtuk?

2 megjegyzés:

  1. Nagyon édesek lettek! :)
    Idén én is gondolkoztam rajta, de anyuval arra jutottunk, hogy ezt elnapoljuk jövőre...
    A címkék is gyönyörűek! *-*

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! :) Pontosan így voltam vele én is éveken át! Jó főzőcskézést jövőre! :D

    VálaszTörlés