2015. november 8., vasárnap

Új könyvek a listán

Kicsit belassultam a nyáron, és ez azt jelenti, hogy darálnom kellene, ha időben végezni akarok. Nem verseny, nem is tekintem annak, de olyan jó lenne ha teljesíteni tudnám... Na persze már az is jócskán pozitív, hogy ennyi élményt megéltem idén könyvek által! Lássuk mik voltak az utóbbiak. Előbb a bevezetés, utána spoileresen.



Amíg a lányod voltam (Elizabeth Little)
Janie Jenkins egy frissen szabadult fiatal lány, akit az anyja meggyilkolásáért csuktak le tíz évvel korábban. Meglepő módon maga se hiszi el, hogy ártatlan, ugyanis elég féktelen életet élt népszerű tiniként. Nem bír a kíváncsiságával, ezért a rejtély nyomába ered, és elég érdekes, ugyanakkor veszélyes fejleményekkel találja szembe magát, miközben vérszomjas újságírók loholnak a nyomában, akik biztosan tudják, hogy nem lehet ártatlan!

Nem volt extrán durva, se extrán érdekes, és még a mesélő főhősért se túlságosan rajongtam, mégis alig tudtam letenni. Az utolsó 100 oldalt bedaráltam, például. Jane nem egy szimpatikus karakter, távol áll a tökéletes főhőstől. Ami a színév, az a száján, legalábbis mesélés közben, és ez a nyers hangvétel adott színt a könyvnek, és tette mássá a szememben. Jó értelemben mássá. Végre egy főhős, akit nem kell szeretni! A sztori alapvetően érdekes volt, végig fenntartotta a figyelmem, de nem éreztem, hogy olyan hatalmas csavart kapnék a végére. Számítani lehetett rá, hogy Tessa jó okkal szökött meg, hogy a gyereke apja még most is a városban lapul, és a gyilkosa is innen fog előkerülni. Nem bántam meg, hogy megvettem, de nem nyűgözött le. Jó volt, de azért nem olyan jó, mint ahogy fényezték a borítón. Főleg a vége miatt, mikor már-már meseszerűvé vált, hogy kb senki nem akadt ki azon, ki is ez a titokzatos, feltűnően csúnya Rebecca, ráadásul mindenki meggyőződéssel volt az iránt, hogy biztosan nem Jane ölte meg az anyját.

Tíz kicsi kommandós (Vavyan Fable)
Kyra és Vis Major újra akcióban, és a magánéletük is igencsak izzik. A borítón elolvasva ez egy igencsak abszurd résznek ígérkezett, melyben a bűnözőkkel szemben egymással is felveszik a harcot. Vis Major megesküszik? Igen, itt akadtam meg...

A helyzet az, hogy marha lassan rágtam át magam rajta, mert ugyan azt gondoltam, lesz kwedvem, de mikor belekezdtem, szembesültem vele, hogy cseppet sem volt hangulatom hozzá. A megszokott humoron túl sok esetben kicsit abszurdak voltak a helyzetek, mint a tényleges szikrázás hőseink között, a vakmerő sajtóbige, meg a végén a szellemlovas. Ráadásul úton-útfélen szexbe botlottak, vissza-visszatértek a "megházasodtál" "de muszáj volt" "de akkor is" "de mégis téged szeretlek" "de megházasodtál" párbeszédhez, és ez talán kicsit már sok volt. Na de mindegy, azért élveztem egy részét, és két gyerekkönyv után előkaparom a régen várt Habospitét, hiszen emiatt kezdtem bele anno a Vis Major sorozatba.

A két Lotti (Erick Kestner)
A nyári táborban nagy kavarodást okoz, mikor az élénk, vidám, mindenkivel barátkozó Luise szembesül az új jövevénnyel, Lotte-val, aki a legapróbb részletekig hasonlít őhozzá. Hamar kiderült, hogy a dolog cseppet sem véletlen, sőt, a lányok épp hogy ikrek, csak szüleik még egész kicsi korukban elváltak és elosztották őket is maguk között. A lányok nem csak hogy örülnek, repesnek a boldogságtól, és azt tervezik, összecserélik magukat a tábor végén, hogy lehetőségük legyen megismerni az addig titokzatos másik szülőt, és talán esély legyen újra összehozni őket.

Biztosan ez a könyv az oka annak, hogy érdekesnek tartom a testvérlét azon formáját, mikor a másik önmagunk tükörképe is lehetne. Milliónyi írót és rendezőt ihletett már meg a téma, olykor vicces, máskor drámai, vagy épp tragikus hangvétellel. Gyerekkoromban néha-néha arra vágytam, hogy nekem is legyen egy ikrem, hiszen az milyen muris már, hogy összekevernek, és hogy bármikor megviccelhetjük mi is az embereket. Mivel ez egy újraolvasás volt, ráadásul határozottan gyerekkönyv, nem vagyok hozzá szigorú. Élveztem azt az egy napot, amit összességében az elolvasásával töltöttem, mindvégig fürödtem a bájában és bíztam abban, amit úgyis tudtam: minden jó, ha a vége jó! Meg is néztem a kedvenc filmfeldogozásom, az "Apád anyád idejöjjön" címűt, csak hogy dupla legyen az ikerség azon a hétvégén.

Tüskevár (Fekete István)
A városban felnőtt, mindig is féltett mérnökgyermeket életében először engedik el nyárra egyedül a nagybátyjához, bár akkor sem szabályok nélkül. A jóságos nagybácsi szerencsére mit sem törődik ezzel, hiszen tudja, hogy Ladó Gyula Lakos, vagyis Tutajos felnőtté válásához szükség van olyan élményekre is, melyeket csak a Berekben élhet meg, Matula bácsi társaságában. Így nő fel egy nyár alatt, kalandokkal telve Tutajos, és legjobb barátja, Bütyök.

Ez a könyv számomra határozottan naptej illatú, bár azt a példányt égen-földön nem találtam, amit annak idején igyekeztem átrágni. Akkor nem kötött le, bár nem ez volt az egyetlen könyv. A Pál utcai fiúk is csak később került a kezembe, és akkor tényleg tetszett. A Tüskevárral is így jártam... Felnőtt fejjel már értem, hogy miért kötelező, bár azt hozzátenném, hogy a főszereplőkkel korabeli gyerekeknek nem könyvben, hanem a valóságban kellene megélniük ezeket a kalandokat, hogy igazán értsék. Az országunk teli van kincsekkel, amikre nem csak büszkék lehetünk, óvnunk is kell. Többek között erre tanít. Na meg azzal a tanulsággal szolgál, hogy ha hagyják, akkor egy gyerek is képes felnőni a feladatokhoz, sőt, tanulni a saját hibáiból. Mikor feladják a gyerekeknek, a szülőkkel is elolvastatnám...

Habospite (Vavyan Fable)
Denisa, Belloq, Kyra és Vis Major, na meg a Halkirálynő díszes társasága együtt igyekeznek megoldani egy katasztrófát. Van itt lánybúcsú, akció, esküvő, akció, dráma, meg akció...

Ez a könyv egész pontosan 2012 óta várta az elolvasást, mert a Halkirálynőt akartam vele folytatni, de az értéséhez be akartam hozni a Vis Majos lemaradásom is. Érdekes volt a két szálat összeszőni, főleg ahogy a különféle karakterek találkoznak és reagálnak egymásra. A könyv egyébként azt világosította meg bennem, hogy a Halkirálynő sokkal közelebb áll hozzám. Mind a karakterek, mint a történet. Kyra és Vis Major már a második könyvben emésztődnek azon, hogy a pasas feleségül vett egy drogos börtönbigét egy árva kisfiú miatt, és ez már marha unalmas volt! Azért nem tántorodtam el a folytatástól, mert érdekel, hogy végül sikerül-e zöld ágra vergődni, de a Halkirálynő újabb köteteinek nagyobb kedvvel állok majd neki, az biztos.

Jelenleg hat könyv figyel az éjjeliszekrényemen, és mindre mérhetetlenül kíváncsi vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése