2016. április 24., vasárnap

Utolsó könyvek a listán

Nagyjából 4 hónap csúszással, de végül csak a végére értem ennek az olvasás kihívásnak, és biztosan mondhatom, hogy jó darabig csak olyan könyveket szeretnék olvasni, amik a saját kis listámon vannak. Kezdetnek például befejezem azokat a trilógiákat, amiket tavaly kezdtem el, és még utána is számos könyv vár rám! Ez lesz az utolsó összefoglaló poszt, amiben több könyvről írok egyszerre, ezentúl csak akkor hozok olvasásélményt, hogy ha annyira fantasztikus, elgondolkodtató vagy épp szörnyű volt, hogy egy egész posztot képes lennék írni róla. Most pedig jöjjön az utolsó négy könyv!



Egerek és emberek (John Steinbeck)
George, a nem túl nagy darab, de eszes fickó, és barátja, Lennie, a nagy behemót, viszont elég együgyű mamlasz együtt járnak tanyáról-tanyára, hogy végre összegyűjthessenek annyi pénzt amiből megvehetnék a saját tanyájukat, hogy többet ne kelljen se vándorolniuk, se másokhoz alkalmazkodniuk. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen hiába tartanak ki egymás mellett mindenek felett, Lennie - ugyan akaratlanul -, de folyton bajba sodorja őket.

Tudtam, hogy ez egy tragikus történet, már az elején is nyomasztott, hogy hiába minden szép remény, itt semmiképp se lehet vidám a befejezés. Minden elismerést megérdemel George, amiért kitart barátja mellett, holott elég egyértelmű, hogy Lennie hiába jámbor, esztelen ártatlansága elég nagy teher. Tényleg azt kívántam nekik, hogy valóra váljon álmuk a tanyáról, a tengeri nyulakról, meg a veteményesről, de érezhető volt végig: nem így lesz. Viszont nem ez volt, ami igazán megrendített ebben a történetben, hanem az emberek hozzáállása Lenniehez. Lenézik és bántják, pedig fogalmuk sincs, hogy mire képes, és olyan buták, hogy nem látják, vele máshogy kell bánni. Ártalmatlan, mint személy, hiszen nincs benne egy csepp rossz szándék se, de mégis veszélyes, mert riadt és erős, és ők csak ezt látják benne. A végét sokat kellett emésztenem, és el kellett fogadom, hogy bizony George cseppet sem bántani akarta, de ha nem ő vet véget mindennek, akkor sokkalta rosszabb sors vár Lennie-re, vagy épp a többiekre Lennie miatt.

Találkozzunk a Cupcake Kávézóban (Jenny Colgan)
Issy rendkívüli érzékkel készíti el tökéletes süteményeit! Ugyan napról-napra a konyhában, habot verve, vagy tésztát keverve talál igazán magára, mégsem fordul meg a fejében, hogy kávézót nyisson, amíg váratlanul meg nem szűnik biztosnak tűnő irodai állása, és kénytelen eldönteni, mit is kezdjen az életével. Barátai és betegeskedő nagypapája támogatásával végül létrehoz egy süteménytől illatozó kis szigetet Londonban, ahol már nem csak maga, hanem mások örömére is süthet. Eközben persze számtalan hegyen és völgyön kénytelen átkelni, megküzd a szerelem nehézségeivel, de végül talán tényleg megtalálja azt, amire mindig is szüksége volt...

Figyelem! Nasizós könyv, szóval fogyókúra előtt és alatt nem ajánlom! 

Ez a könyv egy csalásnak köszönhetően került a listára. Karácsonyit kerestem, és a második részét találtam, de nem szerettem volna az előzményeket kihagyni, és a szülővárosomhoz egyszerűen nem találtam semmi érdekeset... Ennyi, úgy gondolom belefért, hiszen annyira édes, és nem csak a sok süteményrecept miatt, hanem maga a történet is könnyű kis piskóta. Igazából semmi extra, csak egy harmincas nő, aki még mindig az önmegvalósítás előtt áll, pedig egész életében jelen volt az, ami lehetőséget adott rá, hogy végre boldog lehessen. Minden nehézség ellenére Issy csodás életet élhet, és igazán betérnék a kávézójába, megtanulnék tőle pár trükköt, de még dolgoznék is nála! :) Az olvasásból egyedül a furcsa párbeszédszerkesztés zökkentett ki, mint ha néhol hiányoznának a kötőjelek... Egyébként csodás mese a valóságban, izgatottan vártam a folytatást.

Karácsony a Cupcake Kávézóban (Jenny Colgan)
Már több, mint egy éve annak, hogy sikeresen működik a Cupcake Café. Issy egyértelműen tökélyre fejlesztette a vállalkozását, és közben még mindig nem vesztette el házias báját. Az emberek imádnak ide járni! Közeleg a kávézó, valamit Issy és Austin második közös Karácsonya, ám ezúttal sajnos porszem kerül a gépezetbe. A srác - aki a szülei halála óta maga neveli öccsét - álláslehetőséget kap New Yorkban, a világ másik felén, és ez megkeseríti az amúgy édes sztorit. Mindketten választás előtt állnak, valamit kénytelenek lesznek feladni...

Figyelem! Nasizós könyv, szóval fogyókúra előtt és alatt nem ajánlom! Ráadásul karácsonyi, így aki utálja a hófödte, fahéjas-alma illatú ömlengést, az szintúgy kerülje el!

Nem imádtam annyira, mint az elsőt, de azért ezt is feltenném a polcomra, mert igazán édes volt. Kicsit kusza, és sokkal rövidebb is, de azért elég cukormázas. Teljesen emberi és érthető a vívódásuk, és közben a háttérben a közeli barátok boldogulása is egyértelműen kirajzolódik. Hiába cuki ez a világ, nem tökéletes, és pont ezt imádom benne. Minden szereplőt másért szeretek, még az idegesítő Caroline-t is, pedig őt azért elég nehéz... Ha lenne folytatás, abba is belekóstolnék, nem csak a receptek miatt! :)

Szívből, színből igazán (Róbert Katalin)
Mélyen ható szerelmi háromszög a felnőtté válás küszöbén. Alex olyan mélyen szereti legjobb barátját, mint még soha senkit életében. Patrik anyja halála óta nem találja a helyét, így képtelen tisztán szeretni, folyton kalandokba és játszmákba bonyolódik, észre sem véve, mennyire bántja ezzel azt a kevés embert, akik tényleg törődnek vele. Lilla egész életében mindent megkapott, és képtelen elképzelni, hogy pont az áhított srác ne lehessen az övé, hogyha egyszer bármit képes lenne megtenni vagy föladni érte.

Nem mondom, hogy rettentően mélyen érintett, de annyira lekötött, hogy még az sem zavart, hogy kényelmes életet élő fiatal felnőttek picsognak arról, ki kit szeret jobban. Mindhárom főhőst kellően megismertem, és egyiket se tudom jobban utálni, vagy szeretni a másiknál. Mind teljesen emberiek, tele hibával, csalódással és pofonokkal, a végén mind megkapta a maga kis tanulságát, még ha hatalmas pofára esések kellettek is ahhoz, hogy ez megtörténjen. A történet első sorban nem is a szerelemről, hanem az útkeresésről szól, arról, mi mindenre vagyunk képesek azért, hogy megfeleljünk másoknak, miközben elfeledkezünk arról, hogy valójában csakis magunknak, a saját elvárásainknak kell megfelelnünk. Színtisztán őszinte az egész, semmi pompa, semmi mesebeli csillogás. És ami a legjobban tetszett: senki sem fordult olyan hatalmasan nagyot és változott mesebelien jóvá, ami a jelleméhez mérten lehetetlen lett volna. Annyira életszerű volt az egész, hogy akár a szomszéd utcában is megeshetett volna.

Íme, az utolsó könyves összesítőm! Viszlát kihívás, sok új kalanddal és történettel lettem gazdagabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése