2017. január 8., vasárnap

Film kihívás 2017 - egy LMBT film

Hosszú idő után újabb szellemi fába vágom a képzeletbeli fejszém. Idén egy film kihívásban veszek részt, melynek az a célja, hogy minél szélesebb látókörben nézzünk meg 47+1 filmet az év végéig. Kicsit talán könnyebb lesz, mint az olvasás kihívás, de ezt majd az idő úgyis eldönti...

Az első film, amit megnéztem, kapásból két kategóriát is lefedhetne, de én mégis a fontosabb kérdést választottam, még ha talán ez egy kicsit csalás is, hiszen a Coming out épp egy olyan film, ami pont a másik oldalról közelíti meg a másság kérdését. Azért én még érvényesnek nyilvánítom, a tovább mögött azt is kifejtem, hogy miért.



Vigyázat, kicsi spoiler veszély!



Kezdjük ott, hogy sok más mellett ez a másság-kérdés is elég égető manapság, hiszen emberek ölre mennek azért, kinek hol és mihez van joga, miközben a saját házuk táján is igencsak lenne mit sepregetni. Most viszont nem mennék bele ennek a fejtegetésébe, csak szeretném tisztázni, hogy ebben a témában - ahogy igyekszem minden másikban is - mentes vagyok az ítéletektől. Akinek ez nem tetszik, inkább ne is olvasson tovább. :)

Na szóval!

Ritka az ilyen, de ezt a filmet két dolog miatt választottam erre a pontra. Már rég meg akartam nézni, mert egyrészt érdekelt, mit alkotnak a magyarok egy ilyen témában, és mert ajánlották. Ennél többet nem is tudtam róla, még egy előzetest se olvastam, tehát teljesen meglepetésként ért, hogy hősünk tulajdonképpen már jó régen coming out-olt, és a sztori éppen az, hogy most meginog saját magában, csak épp a másik oldalról.

Alapvetően egyértelmű, hogy vígjátékról beszélünk, és be kell vallanom, hogy amit oly sokan megvetnek a magyar filmekben, nekem pont az tetszik bennük. Nehéz ezt megfogalmazni, de a kedvenc magyar filmalkotásaimban benne vannak azok a csöppet erőltetetten megtervezett párbeszédek és momentumok, amiknek én látom a báját. Ne kérdezze senki, hogy miért, de tetszik, ettől az igazi, így szeretem. Ebben is van pár, például Erik Linda ajtaja előtt a palacsintázás előtt, vagy Linda a végén, mikor ellenkezik az engesztelés közben...

Más részről viszont azt a mögöttes és komoly tartalmat látom a vicceskedés és a bohóckodás mögött, hogy a másság, jelentsen bármilyen etalontól való eltérést is, igenis létezik és elfogadható. Sőt! El kell fogadnunk, hiszen a természete ellen nem tehet senki. Hiba lenne, ha tenne, legfőképp saját maga ellen elkövetett erőszak. Szóval a sztori mégis csak a melegekről szól, pontosabban egy meleg srácról, aki kénytelen szembesülni azzal, hogy a szerelem az nem válogat. Nem nézi, hogy hány éves vagy, honnan jöttél, vagy mivel foglalkozol, és legfőképp hogy férfi vagy vagy nő. Csak azt nézi, amit a szíved lát és amit a lelked érez. Lehetne ezt még fejtegetni, mert ennyire persze nem egyszerű a szerelem, de ebben a kérdésben, ebből a nézőpontból, igencsak annak tűnik. Így hát, fogadd el. Először magad, úgy, ahogy vagy, és ha ez megvan, könnyebben megy majd a mások elfogadása is. Szerintem.

Aki igazi kritikát akar a filmről, annak ezt az írást ajánlom. Minden fontos momentum, ami jellemez egy filmet, az benne van ebben a cikkben, és nem tudok vele vitatkozni.

Pár hete egyébként megnéztem egy másik filmet is ebben a témában. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy erre a pontra majd a Blue is the warmest color című alkotást választom, de decemberben akadt egy szabad estém, mikor kedvem támadt belemélyedni valami elgondolkodtatóbb, hosszabb filmbe, és akkor meg is néztem. Érik bennem egy írás róla, de még keresem a tökéletes szavakat. Talán hamarosan rám találnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése