2017. február 26., vasárnap

Film kihívás 2017 - Egy könyvből készült film

Azt hiszem, mindenki, aki beszélgetett már könyvszerető emberekkel egy adott történet megírt és leforgatott verziójáról, az ismeri a mantrát, miszerint a könyv mindig jobb! Erre azért néha rácáfol egy-egy rendező, forgatókönyvíró, de legtöbbször valóban így van. Viszont miután elolvastam azt a könyvet, majd megnéztem azt a filmet, amikről most írni fogok, fordult velem egy kicsit a világ, és úgy döntöttem, más szemszögből nézem a sztorit. Nem hasonlítom össze a kettőt igazán komolyan, hanem igyekszem annak látni a két történetet, aminek éppen szánták a készítőik. Egy fordulatokkal és érzelmekkel teli, különleges szerelem történetének, és egy szintén fordulatokkal és érzelmekkel teli, de sokkal lazább, mégis különleges szerelmi történetnek.


Ahol a szivárvány véget ér... Spoileresen a továbbiakban!
Az utóbbi hónapokban újra háttérbe szorult az olvasás. Mindig pihen egy könyv az éjjeli szekrényemen, de lassabban haladok velük, pedig most igazán sok érdekes világ vár a polcomon arra, hogy felfedezzem. Épp ezért könyvtárba se járok, és a listámat se figyelem, ahogy a nagy könyvakcióktól is mindig elfordítom a fejem, de valahogy mégis úgy kellett lennie, hogy a barátnőm épp nálam járt, mikor befejezte a közös barátnőktől kölcsön kapott könyvet, és itt hagyta nálam, hogy én is elolvashassam. Viszonylag sokára értem a végére, de azért sok mindent elárul, hogy nagyjából a felét egy nap alatt végeztem ki, mikor (egy kis betegség miatt) úgy döntöttem, pihenésre kényszerítem magam.

Ahol a szivárvány véget ér (Cecelia Ahern)
Rosie és Alex egészen kicsi koruk óta legjobb barátok. Életük történetét hosszabb-rövidebb levelezéseken és üzenetváltásokon keresztül ismerhetjük meg, az első papírfecnitől az utolsó e-mailig. Bár kamaszként még egymáshoz közel tervezik a jövőjüket, az élet mégis mérföldekre sodorja őket egymástól, de történjék bármi, mindvégig fontos szerepet játszanak egymás életében, még ha néha hetekig, hónapokig vagy évekig nem is beszélgetnek igazán. Szerelembe esnek, kétségek közt gyötrődnek, házasodnak, válnak, gyerekeket nevelnek, és közben mindvégig küzdenek egy újra meg újra visszatérő kérdéssel. Vajon lehetett volna, vagy lehetne köztük több is, mint barátság?

Kicsit olyan ez, mint ha kihúznánk a nagyi íróasztalának fiókját, és hirtelen ott találnánk életének egész történetét papírból és tintából, gyűrött fecnik, kézzel címzett borítékok, macskakaparással teleírt vonalas lapok és gyűröttre olvasott nyomtatott szövegek között.

Rosie élete nem épp úgy alakult, mint ahogy azt tizenévesen megálmodta. Ahelyett, hogy követhette volna az Írországból elköltözött Alexet Bostonba, egy szerencsétlen szalagavatós éjszaka következtében hirtelen anyaként néz tükörbe, és összetört álmokkal próbál talpra és egyben helyt is állni. Hosszú éveken át ír arról megdöbbentő őszinteséggel, mennyire nincs megelégedve mindazzal, ami jutott neki, és mennyire pocsékul érzi magát, nem csak, mint egy szárnyait szegett lány, hanem mint anya is. Mindeközben legjobb barátja megvalósítja minden elképzelését, orvosnak tanul, a munkájának élhet, és még a szerelem is megtalálja.

Ez a történet pont olyan, mint az élet. Mikor már azt hiszed, most jó lesz, most egyenesbe jönnek, most végre az következik, amit mindig is terveztek, akkor történik valami. Valaki terhes lesz, megházasodik, felbukkan, meghal, közbe szól. Mindvégig várod, hogy számukra is nyilvánvaló legyen, ami az egész világ számára az, de mégis hosszú-hosszú évek telnek el, mire végre újra pontosan ugyan ott lesznek, pontosan ugyan akkor. Mind fizikálisan, mint lelkileg, mind a szív dolgával. Egy fél életet leélnek időről-időre egymás után vágyakozva, közben megvalósulnak és összetörnek álmok, de végül meglesz a kincs. Mert a kincs az mindig ott van... ahol a szivárvány véget ér.

Pont ettől csodálatos ez a történet. Mert a szereplők teli vannak kétségekkel, hibákkal és hazudnak maguknak éveken át. Rosie és Alex barátsága azonban nem csak azért különleges, mert összetartoznak. Azért is, mert a szerelem ügyét leszámítva mindig is őszinték voltak egymással. Sosem rejtették véka alá a véleményüket, mindig erősen bírálták a másikat, annak tetteit, döntéseit, és még a választottjait is. Nyilván egy részt nem véletlenül, más részt viszont mégis hinni szeretném, hogy ez a valóságban, igazi emberek igazi barátsága esetén is történhet így, akár fiú és fiú vagy lány és lány között is, eltekintve attól, hogy valahol ott lappangnak a gyengédebb érzések is. Hiszen igazi barátokra mindenkinek szüksége van. És nem az az igazi barát, aki mindig mosolyogva melletted áll, bármilyen baromságot is követsz el, hanem az, aki ugyan ott van, és ott lesz mindig, de képes a szemedbe mondani, még ha fáj is, hogy most baromságot követsz el. Ilyen barátságokra van szükség a világban. Vegyünk példát róluk.

Ahol a szivárvány véget ér (2014)
Az alapsztori ugyan az, egy romantikus amerikai-angol vígjáték köntösébe bújtatva...

Egy mondatban térnék csak ki rá, hogy a könyvhöz képest csupán a két főhős személye, illetve Rosie kislánya a fix, minden mást megváltoztattak, úgyhogy egyáltalán nem is érdemes egymás mellé állítani a kettőt.

Vígjáték, olyan amerikai módra. Csináljunk viccet életünk minden cikis pillanatából, még akkor is, ha annak következményei cseppet sem mulatságos dolgok. Alapvetően gyakran esik a sztori túlzásokba, vegyük csak például Alex barátnőjének kifakadását, mikor egy egész asztalnyi terítéket zúz szét féltékenységében... Vagy Rosie abszurd jelenetét, mikor az ágya fejvégét magával cipelve viszi iskolába kislányát, miután egyéjszakás rendőrkalandja végén kiderül, hogy a bilincs kulcsa nem is nyitja a bilincset... Más részről viszont aranyos kis történet, sok nevetéssel, kifigurázott karaktertípusokkal, kevés sírással (bár igazi meghatódások részemről nem nagyon voltak), szerelemmel, boldogsággal, bánattal, drámával. Minden volt benne. Viszont valahol azt súgja az egész, hogy addig jöjj rá, hogy hibáztál, míg fiatal vagy. Persze nem erőszakosan, csak valahogy túl egyszerű az egész, nincs valós mélysége a lelki kérdéseknek. Könnyen jönnek a felismerések és a megoldások, és bár jön pár akadály, de mégis hamar eltűnnek az útból, mint ha csak mutatóban lennének, mint ha még ez is csak azért lenne, hogy jelezzen, ébredj fel, vele kell lenned! Szóval egyszerű, de kedves, szórakoztató, szívmelengető kis történetet kerekítettek belőle. Nincs tele mélyenszántó gondolatokkal, de talán nem is mindig kell, hogy így legyen. Épp azért tetszett, mert könnyen emészthető és mulatságos, viccet csinál az egészből és nem csöpög végig. Kellenek az ilyenek is.

Lusta, filmnézős, csajos estékre ajánlom, mikor nincs a közelben zsebkendő, ellenben nevetni mindenképp szeretnétek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése