2018. január 7., vasárnap

Filmek a kihíváson innen és túl II.

Kész, vége, ennyi, sikerült! Decemberben nagyon bele kellett húznom, de szerencsére megvan minden pipa, hála az ünnepnek, a családomnak, a hosszú szabadságnak, és a barátnőmnek, akivel végül összedugtuk a fejünket a nehéz pontok felett, és közösen még pipáltunk is egyet-kettőt. Jó érzés a listára nézni, még ha a véleményírással jócskán el is maradtam. Nem fogok minden filmet szétcincálni, de lesz még, amit igen, igyekszem mihamarabb.


Most viszont jöjjön ismét hét film, amiket láttam tavaly, csak úgy, vegyesen, mint legutóbb. Nem minddel sikerült pipát szereznem, de annyi baj legyen. Így csak még jobb érzés, hogy bőven több filmet láttam, mint terveztem. Ezúttal igyekszem kifejezetten előre jelezni a spoilereket, de azért vigyázzon, aki érzékeny az ilyesmire.

Kétéjszakás kaland (2014)
- Kihíváson kívüli kakukktojás

Aznap, mikor ezt a filmet választottam, valami könnyed, egyszerű, vicces sztorira vágytam, az se érdekelt, ha bugyuta. Miután megnéztem, gondolkodtam rajta, hogy bepipálom karácsonyinak, vagy vágyott úti célhoz, de egyiket se fedi igazán, hiszen a történet szempontjából lényegtelen az ünnep, és lényegtelen New York városa is. Jó filmnek tűnt, és hozta is, amit elvártam tőle. Mielőtt nagyon belelkesülne valaki, nem egy többször újranézős alkotás, de lazuló, bekuckózó, "ma már semmi megterhelőt nem tud bevenni az agyam" estékre pont ilyen filmeket keresek. Kicsit idétlen (mint a megcélzott korosztály), kicsit túlzás (mint a legtöbb amerikai romantikus vígjáték), de van benne némi igazság és kritika mindkét nem felé. Kedves volt, és megmosolyogtató, de igazán kár lenne messzemenő következtetéseket levonni a tartalomból, vagy életigazságokat keresni a sorok között. A vége persze borítékolva van, mert mégis csak romantikus vígjátékról beszélünk, de ez ilyenkor nem tudja bántani a szemem, nem számítottam másra.

A tökéletes trükk (2006)
- Egy agyfacsaró film (mind twist movie)

Ha nem ugranék rá mindig a kitekert sztorival rendelkező filmekre, akkor biztosan sokkal mélyebb és bonyolultabb művet választottam volna, de sajnos az elmúlt néhány év legnépszerűbb mozijait már láttam. Eredet, Viharsziget, Felhőatlasz... nagyon kell figyelni, és tényleg elgondolkodtatnak. Uhh, újra kell néznem őket! Elöljáróban még elmondanám, hogy nekem semmi bajom a bűvészekkel, tényleg, sőt, a Szemfényvesztők mindkét része tetszett, de ez nem lett a kedvencem. Azt hiszem, ideje kifejtenem... Mostanában vonzanak a régebbi korokat megelevenítő alkotások, így plusz ponttal indult a filmezés, gondoltam nem árthat egy kis kosztümös húkusz-pókusz. A felvezetés után nem nehéz kitalálni: többet vártam. Már nem a színészektől, a történettől vagy a képi világtól, mert összességében tetszett a sztori, de számomra elmaradt a nagy fordulat. Tudom, volt leleplezés, meg csavar, meg egy kis "hű, akkor te most... ahaaa", de én egy agyfacsaró filmre számítottam, ami majd megtornáztatja az agyam, de legalább kicsit elvarázsol, vagy megdöbbent, de ez egyiket sem tette. Ez jutott eszembe a végén: Ja, ennyi? Valószínűleg nem ilyen véleménnyel vagyok, ha nem ebben a kategóriában találom meg és ezzel az elvárással nézem meg. Szóval jó film ez, csak nem döbbenetesen jó.

Utazók (2016)
- Másik kihíváson kívüli kakukktojás

Apukám javasolta ezt a filmet, miután végigszenvedtük - legalábbis én - a 2010-es Diótörőt. Mikor azt mondta, hogy sci-fi, elhúztam a szám, és anyukám is közölte, amint lelőnek valakit, ő elhagyja a helyiséget. Sokat elárul, hogy senki se lépett le a vége főcím előtt, meg is jegyeztem magamnak, hogy lehetnék egy kicsi nyitottabb apukám filmes ízlésére. Elmés, humoros, érdekes, elgondolkodtató, egyszerűen fantasztikus film. Nagyon tetszett, még a sok túlzással is, amik nélkül a főhősök valószínűleg kinyiffantak volna az adott szituációkban. * SPOILER Például túlélni egy tűzrobbanást úgy, hogy miután nem sültél pecsenyére, elfogy az oxigéned, és egy vaságyastól hatvan kilós csaj jóval hosszabb idő alatt rángat a megmentő csodagyógyító ágyba, mint kellene, na hát az maga a nagybetűs csoda... SPOILER VÉGE * Nehezen felfogható az alap szituáció, sőt, félelmetes is, de a mögöttes tartalom eléggé ott van a szeren. Persze kicsit romantikus, kicsit hatásvadász és nem ritkán túlzás, de így kerek. Ki ne hozott volna meg egy olyan döntést, mint Jim? És ki ne hisztizett volna úgy a következmények miatt, mint Aurora? Szerintem zseniális alkotás, és ami nem utolsó, lehet rajta röhögni. Érdekességképpen jegyzem csak meg, hogy marha pipa voltam, mikor később észre vettem, hogy a +1 kategóriába belefért volna, mint nem a földön játszódó, én meg jó előre eldöntöttem, hogy művészfilmet nézek, amit meg is tettem, és csak szenvedtem közben...

Tegnap és ma (1995)
- Egy film, amit egy számodra fontos személy nagyon szeret

Sokat vesződtem ezzel a ponttal, mert ami csak eszembe jutott, mind láttam, és senkiből se tudtam/akartam új kedvenceket kipasszírozni. Kicsit lehettem volna erőszakosabb, vagy érdeklődhettem volna szélesebb körben is, de inkább csak nyűgtem a pont felett. Aztán a barátnőm mentett meg (aki meghívott a kihívásba), és ennél jobbat nem is mondhatott volna. Eleve imádom azokat a tinifilmeket, amik még az internet előtti korban játszódnak. Mikor a nyári szünet a nyárról, a kalandokról, a bandázásról és a játékról szólt. Semmi telefon és technika, éjszakába nyúló chatelés vagy kanapén döglős számítógépes játékozás Internetes ismeretlenekkel. Nem panaszkodhatok, még elcsíphettem egy kicsit ebből a korból, de sajnos mégsem jutottak ilyen barátságok, mint amit ez a film mutat példaként. A hangulata, a történések, a karakterek, a kíváncsi tinikor, az ékszerrel pecsételt barátság, az első csók, az első dilemmák, mind-mind kellemes érzésekkel töltenek el. Főleg a végkifejlet, hogy történt azon a bizonyos fontos nyáron bármi is, ez a négy nő még ennyi év távlatából is számíthat egymásra. Feltöltötte ez a film a lelkem, egyszer biztosan újranézem majd.

Száll a kakukk fészkére (1975)
- Egy film, ami idősebb nálad

Hogy mi mennyit agyaltunk azon, mi legyen az egy állat neve van a címében, de nem szerepel benne állat film! Egy darabig csak a Sakáltanya merült fel, de hát azt ki nem látta még? Aztán a barátnőm találta meg a befutót - még szép, hiszen az ő ötlete volt ez a pont - és csak úgy záporoztak az ötletek. Így alakult, hogy nálam "állatosnak" végül A legyek ura győzött. (Vicces, hogy korábban fel se merült bennem a lehetőség, pedig nem rég olvastam a könyvet.) Így ez a film kerülhetett máshová, amire szintén nem volt konkrét ötletem. Ebből is látszik, hogy nekem aztán semmi se jó, mert ami nehéz, azon nyűgök, ami meg könnyű, azt halogatom, mert nehéz dönteni. Egyébként ezt a történetet is meg szeretném élni olvasva, szóval ismét felmerül a kérdés, miért is nem jutott eszembe? Oké, továbblépek! Szóval a sztori. Adott egy sunyi, cseles kis bűnöző, aki úgy dönt, kijátssza a rendszert, és már csak azért sem fog dutyiba menni, inkább bolondozik kicsit egy diliházban. * SPOILER Ez lesz a veszte. SPOILER VÉGE * Zseniális! Komolyan! A karakterek, a színészek, a személyes történetek, az események, minden! Percről-percre olyan, mint ha McMurphy vékony jégen táncolna a betegekkel, de a végére kiderül, éppen ő az, aki helyesen áll hozzájuk. Eleinte úgy tűnik, csak használja és kifigurázza őket, bábnak  és játszópajtásnak tekint mindenkit - ami részben a saját elmeháborodottságának megjátszásában is segítségére van -, de szép lassan kiderül, épp hogy ő az, aki a leginkább embernek kezel minden "beteget". A végső nagy baj is ebből kerekedik, így a tömör véleményem az, hogy ez a film minden fantasztikusan vicces, szarkasztikus és csodálatos pillanatával együtt egy borzalmasan szomorú történet. Talán egy kicsit tükör is. Ha nem érted valaki világát, mert más, mint a tiéd, nem az a helyes lépés, hogy erőszakkal megpróbálod a sajátodra formálni. Fentebb csúszott a könyv az elolvasandók listáján.

Nosferatu (1922)
- Egy némafilm  

Kétségtelen, hogy ez volt számomra a legérdekesebb pont. Láttam már némafilmet, de mégis csak kihívás megnézni egy olyan alkotást, ami generációkkal ezelőtt, egy egészen más technológiával és eszközökkel készült. Bárki bármit mond, mi edzettek vagyunk már szörnyekből, tocsogó vérből, nagyot kell dobbantania egy mozinak ahhoz, hogy látványban is lenyűgözze a bíráló tekintetünket. Szóval nincs könnyű dolga egy fekete-fehér néma filmnek, ha versenyre akar kelni, az már biztos. Talán ezért kellett volna Chaplin filmet választani, kis könnyed móka, esetleg apró tanulság, de nekem felcsillant a szemem, mikor a barátnőm (na vajon melyik...) megemlítette ezt a filmet. A természetfeletti lények közül a boszorkányok után a vámpírok érdekelnek leginkább, így kíváncsivá tett, honnan is jutottunk el a mai kor vérszomjas, de ha a helyzet megkívánja, mégis gyengéd, kegyetlenül jóképű és szexi, emberien esendő, ám vadállatiasan ösztönből élő kétes figuráihoz. Hát... Először is le kell szögeznem, féltem, hogy majd unatkozom, nincs se párbeszéd, se látványelemek, de tévedtem. Lekötött, főleg mert ha érteni akartam az eseményeket, nem ártott olvasni a közbeszúrt feliratokat. Kicsit mókás volt, ahogy a színészek túljátszották a karaktereket, de ez azt hiszem a műfaj sajátja, kell a megértéshez. Ami a történetet illeti, egészen érdekesen indult, aztán furcsa fordulatot vett valahol a közepén. Oké, hogy ez egy másik kor, de tényleg ennyire naivak az emberek, és tényleg ennyire buták? És még a vámpír sem kivétel? A vége kicsit vicces volt, és még ha nem is ez manapság a megszokott, még mindig jobb volt, mint egy véres karóba húzás, esetleg egy drámai megmenekülés számos emberáldozattal és kétségekkel, hogy tényleg a rossz győz? Aki most a jót alakítja? Mi van? A lényeg, hogy én ezt egy mesének éltem meg, a vége egy kis buta misztikum, és nem hiányoztak a modern kellékek, elemek és hatások. Így volt jó.

Napos oldal (2012)
- Harmadik kihíváson kívüli kakukktojás

Ez az a film, ami már nagyon régóta fent volt a listámon. Már nem a kihívásoson, hanem a priváton. Többször elolvastam és megnéztem az előzetest, mindig megállapítottam, hogy oké, érdekel, de sosem tudtam rászánni magam, hogy elindítsam. Annyira kár, hogy így volt! De most már mindegy, megnéztem, vagyis megnéztük. (Igen, a barátnőmmel.) Tetszett. A bolondokházából kiszabadulva - tekintve, hogy a Száll a kakukk fészkére után néztük - kiderül, hogy a való világban is járkálnak őrültek. Pontosabban lelkileg mélyen sérült emberek, akiket a világ, a környezet, az emberek bántottak, és mivel képtelenek voltak feldolgozni ezt, inkább úgy "döntöttek", nem lesznek többé normálisa. Kicsit nehéz eldönteni, hogy Pat és Tiffany tényleg őrültek, vagy inkább csak furcsák és tesznek arra, mit gondol a világ, de ettől nem kell félni. Ez jó nekünk, ugyanis kapunk velük egy igencsak furcsa szerelmi sztorit, amiben elismerem, hogy ott vannak a klisék, de na! Akkor sem minden filmben fut a fickó szemeteszsákban és akar egy nő ennek ellenére, meg a szégyentelen pofátlansága ellenére közel kerülni hozzá. A vége felé felmerült bennem, hogy talán félig megrendezett a sztori - jó, jó, megrendezett, filmről beszélünk, vágom. A zárójelenetek alatt már nem gondolkodtam rajta, az érzések valódiak voltak, a szerelem szárba szökött, happy end, miegymás, de akkor is itt motoszkál bennem a gondolat, hogy a sorson kívül valami vagy valaki más is volt ott, aki Pat útjába lökte Tiffany-t. Lehet nem figyeltem eléggé. Újra fogom nézni, és nem lesz szenvedés!

Huh, ez lehet sok volt egy szuszra, elnézést. Készüljetek, vagy meneküljetek, jövök még legalább egy ilyen listával! De lehet, kettővel is.

- A filmek címére kattintva a port.hu adatlapjára juttok.
A képek forrása 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése