2018. január 28., vasárnap

Filmek a kihíváson innen és túl III.

Ma csak olyan filmekről írtam, amit a kihívás miatt néztem meg. Összesen öt maradt, amiről mindenképp írni szerettem volna. Mind olyan mozik, amiket örülök, hogy megnéztem, és szívesen ajánlom másoknak is. Ezekkel egyébként pontot is teszek a lista végére, és inkább előre tekintek, a jövőben megnézendő filmek felé. Akad néhány...


Szokás szerint kicsit spoileresen!

Átkozott boszorkák (1998)
- gyerekkorod egyik kedvenc filmje

Sandra Bullock és boszorkányság. Így kezdődött. Már a szimpatizálás a színésznővel, és az elmélyült érdeklődés a boszorkányság iránt. Talán mondhatom, hogy ő a kedvenc színésznőm, tetszik a játéka, az összes filmjét élveztem (amit láttam), de ez minden idők kedvence. A mágia pedig olyan természetfeletti jelenség, amitől nem tudok szabadulni. Szó szerint vadászom azokat a műveket, amikben szerepel ilyesmi. Mikor megtudtam (még kamaszkoromban), hogy a film alapja egy könyv, azonnal megvettem, és most megjelent az előzmény történet is. Tűkön ülve várom, hogy magyarul is kiadják. Na de a film! Egészen más szemmel nézem mostanában (tavaly kétszer is láttam egyébként), mint régen. Gyerekként a mágia, Sally bájos hétköznapisága, Gillian vörös hajzuhataga, és a szerelmi szál tetszett benne. Ma már magamat is látom a képkockákon. 

"Normálisnak lenni nem erény, hanem a gyámoltalanság jele."

Megmutatja és bebizonyítja, hogy furcsának lenni igenis erény. Attól vagy különleges, hogy más vagy, és nem állsz be a sorba. Legyél büszke mindarra, amit az élettől kaptál, legyen az bármilyen szokatlan tehetség. Így vagy önmagad, így lehetsz boldog.

A Lovasíjász (2015)
- egy magyar film

Először megnéztem a Mindenki című rövidfilmet, ami szintén pozitív, kedves élmény volt, de inkább egy hosszabbat szerettem volna pipálni, így esett a választásom erre. Már a nyitóképekért is érdemes belekezdeni, egyszerűen varázslatos. Erdő-mező, állatok, levegő... Ez az ország csodálatos tájakat rejt, és én, a házmániás mondom, jót tesz a szememnek és a lelkemnek is néha végtelen pusztákat, bárányfelhős eget és békésen legelésző állatokat látni. A film maga dokumentumfilm címke alatt fut, ami valahol igaz is, de mégis, több annál. Aki elég nyitott a témára, annak egy cseppnyi történelem és filozófia óra, valamint egy jó példa arra, hogy élni így is lehet. Találj valamit, ami érdekel, amiben jó vagy, fejleszd magad, tanulj, küzd, csináld, dolgozz keményen, és meglesz az eredménye. Ha elég ügyes és kitartó vagy, nem csak kiléphetsz a mókuskerékből, hanem akár el is felejtheted, hogy létezett. Ezeken kívül bekukucskálhatunk Kassai Lajos példaértékű iskolájának falai közé is, ahol nem csupán íjászkodni tanulnak a diákok, hanem szeretni (több minőségben), tisztelni, fegyelmezettnek és alázatosnak lenni. 

45 év (2015)
- egy film, aminek idős emberek a főszereplői

A cím egy kicsit megtévesztő, mert elsőre azt gondolná az ember, hogy az ő kettejük életéről lesz szó, de ez nem ilyen egyszerű. Kate és Geoff közös életéből csak egy egészen kis szösszenetet látunk. Pont egy olyan részletet, ami felborítja az amúgy is ingatag egyensúlyt. Geoff nem rég beteg volt, ezért is nem a kerek évfordulón ünnepelnek. Logikus lenne, hogy itt most egy boldog folytatás következik, de ki kell ábrándulnunk, mert sajnos nem. Érkezik egy hihetetlen levél, miszerint a férfi fiatalkori szerelmének holttestét megtalálták egy svájci gleccserbe fagyva. Innentől kezdve van itt minden, ami egy párkapcsolatban csak előfordulhat. Felmerül az összes kérdés és kétely, hogy vajon helyesen, jó döntésekkel élték-e az életüket. Kate teljesen jogosan érzi azt, hogy a nagy szerelem után ő csupán a második, egy pótlék lehet. Ráadásul nem szokványos párról van szó, hiszen az ő életükből például kimaradt a gyermekáldás, ami szintén egy veszélyes téma ennyi év távlatából. Érzelmek, kis dráma, bizonytalanság, titkok... A hallgatag férfi természet, és a kíváncsi női természet találkozása. Nem taglózott le, de szépen fel van építve, bár a történetvezetés kicsit vontatott, még ha idős emberekről beszélünk, akkor is.

Vadon (2014)
- egy megtörtént eseményen alapuló film

Mikor kijött a film, olvastam egy interjút, amit a könyv írója és egyben a film egyik forgatókönyvírója, Cheryl Strayed készített Reese Witherspoonnal. Maga a beszélgetés nagyon tetszett, fel is vettem listára a filmet, de végül elmaradt, megfeledkeztem róla. Tavaly viszont egy olyan alkotást kerestem erre a pontra, ami nem dokumentumfilm jellegű, nem háborús, nem történelmi. Nagyon nehéz kitalálni, hogy engem meg lehet nyerni a mély érzelmi szálakkal és az elgondolkodtató tartalommal. Itt az előbbivel sikerült is. Nem tudom, hogy a könyv mennyire durva, mély és őszinte, de a film az volt. Őszinte gondolatok, pár meghökkentő képkocka, emlék és szelet az életéből, ami erre az útra vezette őt. Egész biztos vagyok benne, hogy ha majd elolvasom a könyvet, jobban megértem az okokat. Jelen állás szerint viszont kicsit erősnek érzem, hogy Cheryl sztorija nyomán nők százai indulnak el megcsinálni ezt a túrát, mert szerintem számos más módja is van annak, hogy kilépj az életedből, a komfortzónádból, és átgondolj mindent. Főleg azért, mert itt nem banális problémákról esett szó, hanem igazi sérelmekről, valódi sebekről és nagy hibákról. Nyilván nem áll jogomban megítélni, kinek mennyire komolyak a lelki sérülései, és az is igaz, hogy mikor a világ sok, rossz döntések tucatjai sorakoznak mögötted és a következmények nyomják a vállad, akkor bizony kirohannál a világból. De biztos, hogy minden esetben ez a megoldás?

Vissza a gyerekkorba (1991)
- egy StudioGhibli film

Csak nézegettem a filmcímeket, de nem tudtam választani, egyik se fogott meg. Marha meglepő módon a barátnőm ajánlotta, ezt is, és ő is itt volt, mikor megnéztem, közben akvarelleztünk. Mivel japán rajzfilm, gyermekkorom anime-manga sorozatai rémlettek fel közben, még ha ebben a filmben sokkal emberibb volt is a karakterábrázolás. Mindig is tetszettek a japán mesék egyes elemei, például a csíkosra piruló arcok, meg az örömükben métereket megugró karakterek. Ebben a történetben például a kislány boldogságát jelképezni hivatott repülős jelenet volt ilyen. Na de a lényeg. Kedves, visszaemlékezős történet, semmi nagy csavar, vagy körömrágós izgalom, de pont emiatt tetszett. A mesélő lány majdnem annyi idős, mint én, és a helyzete is egy kicsit hasonló az enyémhez. A gyerekkori emlékeken túl természetesen központi kérdés még a szerelem, és micsoda véletlen, hogy az utazása pont útjába sodorja a megfelelő személyt... Mivel a születésem évében készült el, mentes még a mai modern technikától, és ez is nagyon tetszik benne. Amit viszont furcsálltam kicsit, hogy már elkezdődött a vége főcím, mikor még zajlottak az utolsó jelenetek. Ez valószínűleg a stúdió egyik sajátossága, de majd kiderítem, mikor megnézem más műveiket is.

- A filmek címére kattintva a port.hu adatlapjára juttok.
A képek forrása 0, 1, 2, 3, 4, 5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése