2018. február 25., vasárnap

500 nap nyár - Csak semmi szerelem!

Az év első filmélményének egy romantikusnak álcázott, cseppet sem romantikus filmet választottam. A címe nagyon találó. Több helyről hallottam róla, jót és rosszat egyaránt, többek között a Te című könyvben is említette a mesélő, bár egészen más megközelítésből, mint sem hogy ajánlaná megnézésre. Aki tart a spoilerektől, még véletlen se kattintson!


* * *

500 nap nyár (2009)

Tom, az építésznek készülő képeslaptervező, beleszeret az irodába érkező új lányba. Vonzalma egy darabig plátói, de idővel Summer közelebb engedi magához, bár egyértelműen kijelenti, nem vágyik komoly kapcsolatra, sőt, a szerelemben sem hisz. Persze a romantikus Tom a rózsaszín ködön át arról ábrándozik, ez egy napon majd megváltozik, így hagyja magát elsodródni a lány titokzatos tengerén. A végkimenetelt már az elején megismerjük: összetört szív, csalódottság és egy magát hibáztató, megtört, szomorú pasi. Aztán szépen lassan, pontról-pontra megismerjük a részleteket, és kiderül, miért és hogyan is hullámzott az a bizonyos tenger.



"Tisztázzuk már most, ez nem egy szerelmes film."

Hangzik már a felvezetésben. Tetszett a mondat. Egy film, ami már az elején szól, hogy nem épp az, aminek látszik. Egyből előre vetíti, nem feltétlen happy end lesz a történések végkimenetele, legalábbis semmiképp sem a "boldogan éltek, amíg meg nem..." címkével ellátott értelemben. A következő mondatban el is hangzik a narrátor szájából, ez csupán egy történet a szerelemről. Egy történet a sok közül, egy szerelem a sok közül, ami mindannyiunk életében megesik. De ez így van rendjén. Kellenek a csalódások, kellenek a kiegyenlítetlen viszonyok, a reménytelen helyzetek, hogy tanuljunk belőlük. Az már más kérdés, hogy Tom nem feltétlen tanult belőle, de nem szaladnék ennyire előre.


Kapunk lehetőséget mind Summer, mind Tom megismerésére. Már elsőre is látszik, hogy egyáltalán nem egymásnak valóak, a gondolkodásuk, az életük, a terveik, mind-mind távol állnak. Persze a srác a főhős, ez kétségtelen, így a narrátor is inkább felé hajlik, őt sajnálja, őt nevezi meg szenvedő alanynak. Lehet csak én éreztem így, de már eleve kicsit bajos csajnak állítja be Summert. Például az évkönyvébe választott idézet. Állítása szerint ez már sok mindent elárul:

"Vigyél színt életembe a gondok káoszával."

A magam részéről viszont nagyon megszerettem a lányt. Zooey Dechanel önmagában is gyönyörű a világítóan kék szemeivel és a bájos arcával, de van a karakterében valami huncutság, ami kellett Summerbe. Egy lány, aki a feje tetejére állítva látja a világot, semmit sem vesz komolyan, szereti, ha mindenben van valami kihívás, és a saját elképzelései szerint járja az útját. Elbűvölően sziporkázó személyiség, nem csoda, hogy Tom beleszeret.

Főhősünk sem éppen az a fickó, aki két lábbal áll a földön, valahogy mégis keretek közé van szorulva. Joseph Gordon-Levitt nagyon passzol a kissé esetlen, de jó szándékú sráchoz. Szinte rögtön álmai nőjét véli felfedezni az új lányban, pedig gyakorlatilag még csak annyit tud róla, hogy csinos és kedves. Már jóval azelőtt tervezni kezdi a szép jövőt, mielőtt igazán szóba elegyednének egymással, így még szép, hogy majd kiugrik a bőréből, mikor Summer is érdeklődni kezd iránta. Azt sem bánja, hogy a kapcsolatuk komolytalan, titkon bízik benne, hogy egy szép napon ez majd megváltozik, addig is kihasználja a lehetőséget, és persze egyre szerelmesebb lesz.

Furcsa természetű dolog az, ami köztük van. Nem járnak, nem szerelmesek - legalábbis a lány -, mégis folyton együtt lógnak, romantikus és klassz dolgokat csinálnak. Ücsörögnek a parkban, bolondoznak, kétszemélyes családi színházat csinálnak az IKEA áruházból, és közben észre sem hajlandóak venni, hogy egészen más irányba tartanak. Summer egyre inkább csak szórakozik, bár meglátásom szerint maga sem tudja, mit is akar. Tom viszont annál inkább szerelmes. Aztán egy szép napon jön a koppanás.


Kicsit zavaros a napok között való ide-oda ugrálás, de idővel követhetővé válik a dolog. Summer rájön, hogy Tommal nem működnek jól ketten, és a fiú ezt igencsak sérelmezi. Először értetlen, kapaszkodik, majd átcsap gyűlöletbe a lány iránt. Mindaz, amit eleinte imádott benne, utálata tárgyaivá válnak, de közben titkon persze azt reméli, lesz ez még így se. Teljesen tipikus lépcsőfokok szerelmi csalódás esetén. Aztán következik egy hosszú kihagyás, majd egy váratlan újra találkozás, ami feléleszti a srácban a reményt. Szegény kártyavárként omlik össze, mikor megtudja, hogy élete szerelmének hitt Summer nem csak hogy hinni kezdett a szerelemben, jegyben jár.

Fájdalmas dolog szembesülni a ténnyel, hogy valaki, akiről azt gondoltad, pozitív irányba változtatja az életed, nem érezte ugyan ezt veled kapcsolatban. Szeretni, kitartóan és igazán, de csak csalódni a szép reményekben... fájdalmas dolog. De Tom végül mégis mutat egy jó példát a végére. Megérti, hogy ennek így kellett lennie, sőt, építkezni kezd a csalódottságból, és végre építész tervezői állásra pályázik a képeslaptervezés helyett.

Na persze a sztori vége azért tartogat egy vicces csavart. Jót nevettem, mikor nagy kusza próbálkozások, nemek és igenek után végül sikerült randira hívnia egy új lányt, aki csodák-csodájára az Autumn néven mutatkozik be neki. Valahol jelent valamit. Tom talán még mindig nem tanulta meg, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és szüksége van még pár leckére ahhoz, hogy inkább legyen megfontolt, mint azonnal hős szerelmes.

* * *

Ezt a filmet simán meg lelhet nézni akár egy pasi társaságában is, már ha mindketten kellő humorral tudjátok kezelni a helyzeteket, és nem vonultok ki felvont orral a szobából, mikor  a másik felkiált, hogy "annyira csaj/pasi", vagy hogy "ez gáz, én ilyet sose tennék". A legjobb persze barátnőkkel, miközben sűrűn bólogattok, hogy ezt, ezt, igen ezt, és ja persze hát ezt a hibát is elkövettük már.

Képek forrása: IMDB

2 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a filmet, újra meg kellene néznem :) Örülök, hogy neked is tetszett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előbb-utóbb valószínűleg én is meg fogom nézni újra! :)

      Törlés