2018. február 13., kedd

A pólómon is havazik

Időnként azt mondják, boszorkány vagyok, és erre mindig csak mosolygok. Néha én is így érzem. Legutóbb akkor volt ilyen, mikor egy este teljesen spontán módon nekiálltam megfesteni a rég tervezett hópelyhes pólómat, és onnantól kezdve minden héten esett egy kis hó.


A H&M-ben mindig van pár variáció pamut pólókra. Az egyik mintás, a másik egy színű, és én mindig beleszeretek valamelyik mintásba. Csíkos, pöttyös, csillagos... Ha jól emlékszem, a csillagos párja volt ez a kék. Nem a kedvenc árnyalatom, de nem idegenkedek a színtől, így megvettem. A csillagosat persze már sokszor viseltem, ez viszont csak várt és várt, sosem volt rajtam. Úgy döntöttem, kezdek vele valamit, hátha szeretett darab lesz belőle, így átkerült a kreatív holmijaim közé, és ismét csak várt és várt. Aztán elérkezett az ő napja, egy ihletett vasárnap este, mikor teljesen spontán rápingáltam a vágyott mintát.


Általában jó előre megtervezek, felvázolok és párszor újra rajzolok mindent, mielőtt elkészül a végleges verzió, de ezúttal úgy éreztem, idén télen éppen elég hópelyhet rajzoltam és pingáltam már, hogy tervezés nélkül is menjen, így csak felskicceltem a mintát egy pauszra, majd rámásoltam az anyagra. Ecsettel vittem fel a fehér textilfestéket, a vékonyabb vonalaknál fogpiszkálót használtam.


A festéknek nem kell sok száradási idő, de nálam néha lassan őrölnek a malmok, csak egy héttel később vasaltam át a mintát sütőpapíron, és megint egy héttel később került bele a mosásba. Azóta persze már volt rajtam, kétszer is, szóval szegény pólónak talán végre véget ért a száműzetése.


Jól passzolnak hozzá a tél ihlette ékszereim. Na de elég is ennyi a hópelyhekből, hétvégén hóvirágot és krókuszt fotóztam, készen állok a tavaszra. Nem így az időjárás! Őrület, hogy megint havazik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése