2018. május 29., kedd

Fazekas szakkörös élményeim

Évek óta szemeztem az Apacuka ceramics workshopjaival. A tavalyi születésnapi bakancslistámba is belevettem ezt a tételt, hogy ösztönözzem magam, de végül egész máshogy valósult meg. Úgy hozta az élet, hogy az egyik barátnőm barátnőjéről kiderült, már ezer éve jár fazekas szakkörre, itt a városban. Gyorsan fellelkesített, és az időzítés is tökéletes volt, mert pár héttel a beiratkozás előtt álltunk. Így nyílt meg előttem az új világ, teli ötletekkel és lelkesedéssel léptem be a kapuján. Lessétek meg, mi lett belőle!


Azt azért előre leszögezem, hogy ennél jóval több tárgy készült, de nem szeretnék mindent megmutatni. Képek nélkül is kénytelenek vagytok elhinni, hogy elég sokat bénáztam, és az első pár alkalommal egyébként sem az elképzeléseimnek megfelelő dolgokat készítettem, csak úsztam az árral, és csináltam, amit a hozzám hasonló kezdők. Gyorsan kiderült, hogy kerámiázni majdhogynem meditatív tevékenység. Órákon át lehet alakítgatni és formázgatni egy-egy tárgyat, és közben, ha elég ügyes vagy, úgy kikapcsol az agyad, hogy fel se tűnik az idő múlása. Eleinte nagyon jól esett ez a tapasztalat, szerdánként maximálisan én idő volt délután öttől este nyolcig.


A workshop is ugyanitt lett kipipálva. Unokatesómat elcsábítottam egy töklámpás készítő szombat délutánra. A barátnőjét is hozta, így a sok gyerek között egész jól elbénáztunk hármasban. A fenti házikó készült ott, a lenti tökfej pedig szakkörön. Már túl voltunk a Halloween időszakon, mikor kész lettek, de idén egész biztos ezek köré fogom építeni a dekorációt.


Ezt követően jöttek a házikó alakú ceruzatartók, és az első problémák. Először csak egy kisebb mintát készítettem, prototípus gyanánt, tetszett is, de végül úgy döntöttem, a nagyok ablakai legyenek lyukasak, ne csak rajzoltak. Igen ám, de egy, vagy talán két hétig nem tudtam menni, és az még letakarva is sok idő, kiszáradtak a házikóim, maradt az eredeti elképzelés.


Jött a következő próbatétel, csináljunk tényért! A pandák kalandos történetét már megosztottam, ezzel együtt készült a korongon a mandalás tál. Rengeteg tányér ötlet van még egyébként a fejemben, ajándékba is, de maga a technika őrülten nehéz. Az utolsó hetekben bögrét próbáltam korongozni, és háromból kettő csak félig, egy pedig egyáltalán nem lett bögre. Hozzá teszem, ismét pár hét telt el a formázás, és a következő megjelenésem között, így esélyem se volt fület rakni szegényekre, pedig vicces lett volna.




A sok kinézett extrább tárgy közül végül egyet valósítottam meg, a kaktuszos gyűrűtartót. Szükségem volt valami egyszerűbb tárolóra, hogy ne mindig egy pohárban turkáljak az aktuális kedvenc darabjaim után, és a kaktuszokat nagyon szeretem. Nem volt egyszerű, küzdöttem vele, ráadásul épp türelmetlen hangulatomban voltam, így nem is lett olyan szép, mint szerettem volna, de mégiscsak saját munka.


Utolsó projektjeim egyike a kerti jelölő volt. Sokat gondolkodtam, mi legyen az újjáéledt panel konyhakert növénykéinek tábláival. Mindenképp tartós megoldásban gondolkodtam, így a hurkapálca + karton/dekortapasz, ami eddig volt, nem jöhetett szóba. Aztán szöget ütött a fejembe, hogy tulajdon képen fazekas szakkörre járok, miért nem csinálom agyagból?


Az utolsó hetekben már elengedtem a nagy alkotást, arra koncentráltam, hogy befejezzem a félbe maradt tárgyakat, és elköszöntem a szakkörtől. Az alkotáson túl a társaság és az oktató is pozitív élményt hozott az életembe. Dóri nagyon kedves, türelmes és segítőkész volt mindig. Bármilyen elképzeléssel fordultam hozzá, lelkesen segített a megvalósításban, nem csak ötletekkel és irányítással, hanem saját kezűleg is. Java részt nők alkotják a kemény magot, a hozzám hasonló fiataloktól egészen nagymamám korabeli nénikig. Mind közvetlen, kedves emberek, akiken látszik az alkotás öröme, és nem sajnálják az időt arra, hogy megcsodálják, megdicsérjék egymás műveit. Ez határozottan motiváló tud lenni, mikor egy rosszabb napon úgy érzed, semmi sem sikerül.

Még gondolkodom rajta, hogy jövőre is beiratkozzak-e. Ötletem rengeteg akad, inkább az idővel vagyok gondban. Néha heteken keresztül nem tudom megoldani, hogy rászánjam azt a heti három órahosszát, és a vége felé ez kezdett kicsit frusztrálóvá válni. Talán legközelebb sokkal megfontoltabban és célirányosabban vágok bele, elvégre az alapokat már elsajátítottam, innen a fantáziámra van bízva, mit hozok ki belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése