2018. május 24., csütörtök

Nekem még mindig a Balaton...

Inkább nem ismétlem magam, tavaly is ez volt. Egy nagyobb baráti társasággal támadtuk meg a magyar tengert, a többség bicajjal, páran csak kocsival, mint kísérők. Én a navigátor szerepét töltöttem be, de azért nem tudtam kibújni a bőrömből, muszáj volt fotóznom.


Az első estét kapásból azzal kezdtük, hogy a vacsorához való bevásárlás közben szerzett buborékfújóval játszottunk, mint az ovisok. Mi lányok, nem voltunk szégyenlősek, mint a többiek. Azért elárulom, hogy a hét végére mindenki kezében járt a buborékfújó, még ha elsőnek furcsán is néztek ránk, min lelkesedünk ennyire. A gyermeki lélek mindenkiben ott lakozik!


Mire péntek este megérkeztünk, a kolléga már nekilátott a vasárnapi menü legfontosabb alapanyagának beszerzéséhez. Spoiler! Nem maradtunk éhen!


Még dagadt csirkét... ő izé... hattyút is láttunk.


Másnap felkerekedtünk, ki kettő, ki négy keréken, és körbe gurultunk a keleti oldalon. Siófokról indultunk, komppal mentünk át Tihanyba. Talán mondanom se kell, hogy a környéken az a kedvenc városom. A levendula és a romantikus kis utcái miatt. Szerencsére meg is álltunk egy fagyira, kávéra, meg fagyis kávéra, aztán a híres-neves szabadon szedhető levendulamező mellett suhantunk ki a városból. Szép emlékeket idézett a félig-meddig már lilába borult mező, de én inkább a fákat fotóztam.

Tihany a kompról

A levendulamező melletti út túloldala

Aztán egy kis technikai szünet után újabb kitérőt tettünk, felmentünk a Balatonvilágosi Panoráma Kilátóba. Két utcára onnan bennünk, tudatlan kis ifjakban felmerült a kérdés, jó helyen járunk-e, hiszen a kilátó az mégiscsak egy földből kiálló, magas építmény, de célt érve megértettük, hogy is működik ez. A fotó vissza se adja azt a csodát... A víz színe, és a csodafelhős égbolt... igyekeztem szavakat találni rá, de nem ment. Ha nem lett volna dolgunk, egy órácskát még el tudtam volna ott ücsörögni.

Balatonvilágos, Panoráma Kilátó

Balatonvilágos, Panoráma Kilátó

Aztán a bicajos társaság sikeresen célba ért, jöhetett a pihi, a szállásra visszatérés és az erőgyűjtés az esti Plázsra. A most következő képért komoly harcot vívtam, ugyanis a fiúk nagyon vicces kedvükben voltak, és folyton beleugráltak a képbe. Hát srácok, nem vagytok elég kitartóak, ugyanis így is sikerült!

Siófok, strand

A fényszerelmes énem csalódott saját magában, mikor a barátnőm vette észre a homokos part legszebb fotótémáját. Szóval ez a kép nem az én érdemem, de elismerem, hogy a sorozat legcsodálatosabb darabja, még homályosan is! Sőt! Homályosan talán még jobb!



Nekem még mindig a Balaton... nem is tudom. Annyi minden. Idén nyáron lett volna lehetőségem duplázni, de azon a hétvégén más kalandok várnak. Egyik szemem sír is miatta, de a második opció már elég régóta kell a lelkemnek.


Viszlát Balaton, remélem mihamarabb újra találkozunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése