2018. június 19., kedd

Túlélők - Növények a panelban

Mikor szóba kerül, mindig félig bánkódva, félig szégyenkezve vallom meg, hogy nálam soha semmi nem marad életben. Egy percig sem tagadom, hogy bár imádom a növényeket, főleg ha még virágoznak is, mégsem tudok kellően gondoskodni róluk. Elfelejtek locsolni, fogalmam sincs, melyiküket hová tegyem, mikor ültessem át, mikor metszem meg, stb... Ennek ellenére viszont mégiscsak sikerült az utóbbi pár évben hosszú távú barátságot kötnöm néhány zölddel.


A teljesség igénye nélkül szeretném most bemutatni őket, és legfőképp annak reményében, hogy hamarosan az elképzeléseim szerint bővülni fog a számuk, valamint néhányan csoda csinos új kaspókat kapnak majd.

Az alacsony létszámú kaktusz gyűjteményem egyik legöregebb és legszebben gyarapodó darabja a pozsgásom. Már négy éve nevelgetem, kétségtelenül nagyot nőtt. Sokáig az ablakpárkányon laktak a testvérkéjével, de a tavaszi átültetés és fűszerkert telepítés során új cserépbe került és a konyhaasztalra költözött. A testvére is megvan még, bár ő inkább csak jól megnyúlt. Neki még kell kerítenem egy mutatósabb cserepet, és mivel azóta kaptam ajándékba egy másik kaktuszt is, szándékomban áll beszerezni még párat, és mini kaktuszkertet varázsolni a nagyszobába. Addig is csak a pozsgásom mutatom. Nagyon büszke vagyok rá!

-



* * *

A konyhában lakik még egy sárkányfa. Nagyjából három éves IKEA szerzemény. Nem egyedül hoztam haza, de a társa már rég kimúlt, az is valamilyen faféle volt, ugyan úgy az esőelvezető cső egyik virágtartójában lakott. Ellenben ő! Nagyon jól bírja a kiképzést, bár ahogy utána olvastam, pont nekem való. Nem kell sűrűn locsolni, világos helyen érzi jól magát, mégse igényel közvetlen napfényt. Pár hónapja kezdtem megrémülni, mikor elkezdte hullatni az alsó leveleit, aztán hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megjelentek az új, zsenge kis hajtások.


-



* * *

Az előbbi két növényke útját sok elhalálozás kísérte, így sokáig tényleg azt gondoltam, hogy mellettem szinte semmi sem képes hosszú távon életben maradni. Aztán két éve anyukáméktól kaptam névnapomra egy futó növényt. Nem túlzok, mikor azt mondom, harmad ekkora volt! Bemutatom a kúszó filodendronom. Fejlődése már az első hónapokban is látványos volt. Pont egy ilyen hatalmas zöldre lenne szükségem a konyhában, az esőelvezető csövön, de ezt már félek átköltöztetni, nagyon szereti a helyét a nagyszobában, így inkább kap majd egy testvért.


 -



* * *

Lassan egy éve, hogy kaptam kereszttesómtól egy szintén rohamosan növekvő ZZ pálmát, vagyis legényvirágot. Állítólag ez az egyik legstrapabíróbb szobanövény. Az íróasztalomon lakik, pont az ablak alatt, és hamarosan nagyobb cserépbe kell ültetnem, mert konkrétan kitolja maga alól a virágföldet. Ha már így alakult, kap majd egy szép kis kaspót is, és abban bízok, előbb-utóbb lekerülhet a földre, és ő lesz a legnagyobb zöld a lakásban. Megdöbbentően gyorsan hoz hatalmas új hajtásokat!



 -



* * *

Most egy kakukktojás következik, mert bár zöld, és sűrű, nem fotoszintetizál. Ez számomra hatalmas előny, úgyis az ablaktalan fürdőszobámba szántam, ahonnan beköltözésem óta hiányoltam valami kis életet. Meglepő módon IKEA szerzemény, ahogy a cserepe is. Nagyon kis helyes, lehet az előszoba szekrényre is veszek egyet, vagy hasonlót, mert ott is elég sötét van, ellenben jól jönne valami élettel teli a folyosóra.


* * *

Az idei anyák napi virágkertészet járásunk legszebb képeit megosztottam Instagramon, viszont igyekeztem nem inni a medve bőrére az új szerzeménnyel kapcsolatban. Most viszont bemutatnám, ő egy batáta, és a szokatlanul világos zöld színébe szerettem bele. Jelenleg a nagyszobában tengeti életét, de még nem találtam meg a végleges helyét, bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Egyrészt rohamosan sárgulnak a levelei az utóbbi napokban, más részt mindenhol furcsán fest, és félek, nem érzi jól magát.


 -


* * *

Legutolsó lakóm nagyon fiatal, két hete vasárnap hoztam haza. Tudni kell, hogy bár nem értek hozzájuk, mégis vágyom a közelségükre, így időről-időre csorgatom a nyálam nem csak a kertészetekben, de az Interneten is, mennyi szép növényt lehet kapni. Próbálom kiszűrni azokat, amik túl sok figyelmet igényelnek, és inkább olyanokba beleszeretni, amikkel jó viszonyt ápolhatok. Viszont mikor először láttam fotót a Pénzlevelű Pileáról, nem érdekelt, hogy mennyire kényes, vagy nem kényes, eldöntöttem, egyszer lesz ilyenem! Láss csodát, egy szépséges vasárnapi napon ott figyelt gazdátlanul a pulton, mikor mentünk kifizetni a névnapra vett virágokat, és én egyből úgy döntöttem, örökbe fogadom. Szerencsére megnyugtattak, mert nem túl vízigényes, szereti a fényt, de a közvetlen napot nem, én meg ezeket a feltételeket pont tudom biztosítani. Így költözött be a kisszobába, az ágy mellé, az éjjeli szekrényre. Próba szerencse!


Ahogy látszik, nem vagyok botanikus, de ámulok a szép növényektől, van még pár tétel a kívánság listámon. Hogy ne legyen sértődés, azért felsorolnám azokat a jelenlévőket is, akik képes formában nem kerültek említésre. Büszkélkedhetek egy nagyjából négy vagy öt éves szerencsebambusszal, ami szépen gyarapodik, de egyelőre képtelen voltam értelmes képeket készíteni róla. Küzdök egy orchideával, de egyértelműen vesztésre állok, és hát vannak szúrós, nyurga kaktuszaim, de a tervben lévő asztali kertecske miatt inkább másik posztot szánok majd nekik.

Szívesen veszem a javaslatokat, mit lennék még képes életben tartani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése