2019. július 11., csütörtök

Kirándulás a gáton

Az utóbbi időben elég nagy szerencsém volt a jó pillanatokhoz. Két hete hétvégén például mindenféle tücsköt-bogarat sikerült lekapni, miközben a Sebes-Körös partján sétálgattunk. Jól esik időnként felfedezni a természetet, meglátni az apró csodákat. Ugyan pirított a nap, és a szúnyogok is csíptek, mégis megérte a kis kirándulás. Mutatom, miért!


Ez a szitakötő szinte már pózolt nekem.


A sáskában viszont szerintem megállt az ütő, mikor közelebb merészkedtem, mozdulni se mert.


Rengeteg volt a lepke. Mindenfelé repkedtek, de nehéz volt őket közelről elkapni, nem sokáig maradtak egy helyben. Aztán ez a kis tünemény megtalálta a cipőmet. Egész sokáig grasszált rajta, repkedett körülötte, vissza-vissza tért.


Aztán volt szerencsém egy másikat is elkapni egy pillanatra.


A pinduri béka mellett viszont majdnem elsétáltam, annyira egybeolvadt a környezetével.


Néha jól jönne egy komolyabb fényképezőgép... például mikor gólyát látok. Ez a vidéki út a gyerekkori nyarakat idézte fel bennem. Mint akkor, most is csak ültem a kocsiban, és lestem a fészkeket, számoltam a lakókat és lelkesen kiabáltam: "Gólyafészek! Laknak benne!"


A sok séta mellett tornáztunk is: megszedtük a meggyet. Jó nagy vödörrel gyűlt össze, pite lett belőle, és még más is lehet, mert jutott bőven a fagyasztóba is.


Sajnos az itthon nevelgetett napraforgónak sem a hely, sem a fény nem volt elég, így még virágzás előtt kiájult. Szerencsére másfelé sokat látni, szeretem a nagy sárga szirmos tányérokat, még akkor is, ha időnként pont háttal vannak a napnak, mint akik meg vannak sértődve.


Még nem értek véget a nyári kirándulások, szóval további fotók várhatók!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése